Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Télapó egyre inkább átveszi a trónját. Itt-ott már meg is rázta a szakállát, szertefújta a lombokat. A környezetünkben élő állatvilág dúsan terített asztalát felszámolja, morzsát is alig hagyva a hosszú téli napokra. A költöző madarak elvonultak, de maradtak olyanok, amelyek nem tudtak az egészségesekkel tartani. Rájuk nagy megpróbáltatás vár. Legtöbben el is pusztulnak. A nem költöző madarak is nehéz helyzetbe jutnak, hiszen szembe kerülnek a nagy hideggel, vastag hótakaróval, ragadozókkal, és olykor az éhséggel is. Mi emberek kell, hogy segítsünk nekik az életben maradásért. Mit tehetünk? Óvni, etetni, itatni kell őket, de nem mindegy, hogyan. Az erdők, kertek fáinak csupasz koronáit és a bokrok sűrűjét elhagyó madarak nagy része az emberek környezetében keres menedéket. Itt nagyobb biztonságban vészelhetik át a telet. Kiskertünkben felszerelt madáretetőket és itatókat felkeresik, és ha már egyszer rátaláltak, naponta visszatérnek, odaszoknak. A hazánktól északabbra élő madarak egyes fajait a tél szorítása délebbi tájakra kényszeríti. Hozzánk is jönnek, ezért őket is vendégül kell látni. A hideg ész az éhség miatt magas kalóriatartalmú táplálékot adjunk madarainknak. Ilyenek az olajban gazdag magvak, mint pl. a napraforgómag, tökmag, dióbél, stb. Adjunk zsírtartalmú eleséget is, nyers szalonnát, hájat, zsíros hús és faggyút is. Fentieket már magunk barkácsolt, akár szaküzletekben kapható etetőkből kínálhatjuk éheseinknek. Vannak olyan madaraink is, amelyek szívesebben csipegetek a földről, mint a terítékből. Ilyenek a gerlék, a verebek, pintyek és mások. Az etetőket célszerű minél nagyobb alapterülettel készíteni, és tetővel ellátni, hogy egyszerre több madár is kényelmesen és biztonságosan tudjon „szemezgetni”. Ha módunkban áll, helyezzünk ki több etetőt is, ezzel csökkenhetjük a zsúfoltságot és az ezzel járó torzsalkodást. Fakopáncsok, cinkék, és verebek szívesen fogyasztják a dióbelet is. Nagyobb fák törzsére, ágára erősített fenyődeszka darabba, szegezett, hasított dió igazi csemege a számukra. A cinkéket táplálhatjuk napraforgómagból és faggyúból összegyúrt pogácsával, amit kis hálózsákban függesszünk ki az etető mellé. Gondoskodjunk az etetők és környékének tisztántartásáról. Az etetés legyen rendszeres. Hideg időben és vastag hótakaró esetén adjunk bő élelmet, de enyhe időben csak keveset helyezzünk ki. Számítsunk arra, hogy a vastag hólepel és a zord idő egyre több madarat kényszerít az etetőkhöz. Emiatt előre szerezzük be a szükséges táplálékot. Az etetés mellet legyen gondunk az itatásra és a fürdetésre is. Erre a célra olyan konyhai, vagy egyéb edényt használjuk, amely nem magasabb 5-6 cm-nél és nem terjedelmesebb 20 cm-nél. Ilyen lehet egy serpenyo, egy tepsi, vagy más alkalmatosság. Fontos, hogy 4 cm-nél ne legyen magasabb az edényben álló víz szintje. Helyezzünk az itatóba egy ökölnyi méretű tiszta kavicsot, amely a szél ellen leterheli az edényt. Itatni lehetőleg másfél méteres magasságból célszerű, mivel itt a macskák már nem érik el a madarakat. Minden nap cseréljünk vizet úgy, hogy mindig tiszta és friss legyen. Fagyos napokon többször is adjunk kéz meleg vizet. Sokan vagyunk, akik közelről szemlélve szeretünk gyönyörködni a kis röpködő, csipegető ékszerekben. Ilyenkor egy leterhelt, alacsony virágládát tehetünk az ablakpárkányra, amely alá a lehulló szennyeződések megfogására vékony deszkát, vagy más lemezt helyezünk. A tisztántartásról ez esetben is gondoskodjunk. Vendégeinket időnként háborgatják a ragadozók. Ellenük úgy védekezhetünk, hogy menekülő helyet létesítünk. Ennek egyik módja az, hogy az etető és itató helyet nagyon sűrű, bokros hely közelében alakítjuk ki. A másik megoldás szerint laza ágrozsét, vagy farakást telepítünk a bokor pótlására. A lelkiismeretes vendéglátással számos madarat megmenthetünk. Elérjük, hogy néhányan fészkelni is fognak házunk közelében, és a jövő télen is megtisztelnek bennünket. Addig is csicseregjenek örömmel és szaporodjanak egészségben, a legnagyobb örömünkre.