Madármentés összefogással
November óta nem voltam sehol, csak a Madárkórházban. Tavaly márciustól májusig sem. Nem mentem, mert nem lehetett, mert nem volt hova, mert nem volt sehol semmi. A Covid 19 miatt. De küldték, hozták a sérült madarakat mindenhonnan. Az egész országból Soprontól Záhonyig, Esztergomtól Szegedig. Hozzák, mert van beteg, és vannak, akik értük vannak. Mi és a csapatunk.
Hogy is kezdődött?
A történet sokak számára ismerős, itt, ennek a lapnak a hasábjain is megemlékeztünk róla többször. De azok számára, akik csak most csatlakoznak olvasóinkhoz, újra összefoglalom röviden, mert magam is szívesen emlékszem vissza a „hőskorra”: 37 éve, egy hortobágyi tanyán, Szásztelken kezdődött a madármentő munka a saját lakásomon, az első szárnytörött egerészölyv gyógyításával. Már akkor segítetek benne a helyi gyerekek, akik közül egyikük, Szűcs Edit ma is önkénes munkatársunk, saját kislányával és saját felnőtt gyerekeimmel együtt.
Azóta ez a munka is kinőtte magát, és a hortobágyi Madárkórház az ország legnagyobb madármentő intézménye lett, melynek rajtam kívül 10 állandó, elhivatott dolgozója van, és további 10-20 önkéntes segít napi szinten a madarak ellátásában. Mára több, mint háromszáz együttműködő partnerünk van az országban, akikre számíthatunk. Bárhol, bármikor, bármiben. Ők mind önkénteseink voltak, vagy még mindig azok, visszajárók, két éve, vagy 20 éve, a gyerekektől a nagymamáig, a solymásztól a megyei bíróig, magánemberek és társszervezeteink, mentőállomások és Vadmadárkórház, nemzeti park igazgató, és MME tag, állatvédő aktivista, jobbos, közepes, vagy balos, mindenki, aki menti a madarakat, Battonyától Nemesmedvesig. Lehet, hogy nem árulnak egymással mind egy gyékényen, de velünk igen. Mi pedig mindenkivel. Mert egy a közös cél: a madarak, az állatok, a természet védelme. „Madarakat gyógyítunk, hogy visszaadjuk a természetnek, ami a természeté.” Akik ebben velünk, és a madarakkal vannak, azokat segítjük, ahogyan tudjuk. Aki kér, annak adunk, küldünk, viszünk, intézünk: takarmányt, gyógyszert, szaktudást, aki támogat ugyanevvel minket, vagy helyettünk másokat, annak megköszönjük.
Legnagyobb partnereink között említjük a Mályi Természetvédelmi Egyesületet, Miskolc mellett, mely családi vállalkozás keretében, kerti röpdében és a konyhában tartva a madarakat, a legtöbb madarat menti, és hozza hozzánk ingyenes állatorvosi kezelésre, műtétre, kórházi ellátásra, rehabilitációra, évente már 400-on felül. Őket, és Orbán Tamást, a gádorosi fecskementőt, helyi legújabb mentőállomásunk vezetőjét, és az egri Kelemen Tamás munkatárásunkat, a Bükk környéki madármentés oszlopos tagját, budapesti madármentőinket és a Vas megyei Sajtoskálon a Szociális Otthonban Kovács Gábor mentett madarait és a HNPI malomházi Vadasparkját havi rendszerességgel ellátjuk gyógyszerrel és takarmánnyal. A kórházi ellátásra szoruló madaraikat pedig elhozzuk, vagy ők hozzák el Hortobágyra a Madárkórházba.
A Szentesi Mentőállomásunk egy negyedik emeleti panelban negyed éve 178 madarat mentett, majd egy helyi, bezárt óvoda épületében 3 éven át finanszíroztuk a mentőállomás működését. Igaz, közel évi egymillió veszteséggel, de évi 4-600 madarat mentettünk általuk. Most, három év után a helyi és a megyei önkormányzat vezetői által létrehozott alapítvány átvette a működtetését, de a betegeket továbbra is mi látjuk el. Továbbra is ingyen. Mert nem kérünk pénzt sem a vadmadarak gyógyításért, sem a gyógyszerért, sem a takarmányért. Senkitől.
Nyíregyházán Dr. Kiss Csaba háziorvos és Nagygyőry Anna működtet két mentőállomást, Debrecenben a Columba egyesület, Hajdúböszörményben Kiss Júlia, Tiszaföldváron Hajdú István, Kiskunfélegyházán Udvardy István, Szegeden Kovács Anita, Szekszárdon Hága Krisztián, Kaposváron Fehérvári Zita, Nagykanizsán Benedek Tamás, Tapolcán Németh Andrea, Somlószöllősön a Somlómenti Természetvédelem vezetője Paizs Emese, Gyöngyös környékén, Nagyrédén Nagy Attila,
Gödöllőn Oláh Tímea madármentő csoportja, Hatvan környékén, Aszódon Palaga Máté, Budapesten több magánszemély segít intézményesen is, mentőállomásként Szigetszentmiklóson Slamovics Zsuzsa, Kőbányán Bíborné Veres Dorottya működtet főleg varjak mentésével foglalkozó telepet, Budán Dr. Patakfalvi Orolya, Pestszentlőrincen Kökény László, Imrén Stefopoulou Erika, Erzsébeten Koroknai Tamás, Rákosmentén a mezőőri szolgálat, Papp Ágnes, Kőbányán Békés Viktória, Schweigert Anett, Taracközi Andrea, az Oktogonnál Szöllős Ádám, Budakalászon Paulheim Rita, Cseszlai Zsombor, Diósdon dr. Tóth Klára, Ecseren Bódis Gergely László ment és fogad madarakat, és nagyon sokan mások, akiket a madármentő adatbázisunkban megtalálnak a honlapunkon. Együttműködünk a Magyar Solymász Egyesülettel, és az egyesületen kívüli solymászokkal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, a nemzeti parkokkal, a polgárőrséggel, és olykor a rendőrséggel is.
Ezeknek az embereknek a segítségével tud a Madárkórház Alapítvány országos, sőt időnként országhatáron túlnyúló madármentő munkát végezni. Ismernek minket önkénteseink által nemcsak a szomszédos országokban és egész
Európában, de Nepálban, Bhutanban, Indiában, az Emirátusokban, Egyiptomban és Amerikában is. A segítségükkel lehetséges, hogy a reggel megtalált törött szárnyú kuvik estére már a műtőasztalon van, mert a telefonáló megtaláló az ország bármely részében elér valakit, aki az országos mentőhálózatunk tagja, aki azután eljuttatja hozzánk a madarat, ha kell a távolsági busz sofőrjével, a vonat vezetőjével, pénzt és fáradtságot nem sajnálva, akár maga hozza el kocsival, biciklivel, ahogy éri.
A nemes célok érdekében mindennapi gondjaik között ezek az önfeláldozó emberek túlmutatva egyébként nem feltétlen politikai, társadalmi, szakmai vagy akár virológiai egyetértésükön, ez ügyben vállvetve, Covid ellenére is egymást segítve küzdenek, amit köszönünk a megmentett évi 4000 madár nevében, akik az életüket köszönhetik nekik és nekünk.
Dr. Déri János
