Leucisztikus daru
Az ide daruszezon több érdekességet is hozott hazánkba. Az első – ami annyira nem meglepő – az átvonuló darvak számának növekedése. Ez már egy évtizedek óta tartó tendencia, ami a kezdeti 8-10 ezres példányszámról mára 200 ezer példány fölé emelkedett. Ennek fő oka a tőlünk északabbra található fészkelő állomány terjedése, valamint a fészkelő példányok és ezáltal a kikelt fiókák számának folyamatos növekedése. A másik érdekesség a hazánkban itt tartózkodó darvak szétterülése.
Míg régebben a Tiszántúlra esett a darvak őszi gyülekezőhelye, idén már egy 15 ezres kontingens „gondolt egyet” és nyugatra vette az irányt a Fertő-tó térségébe. Ez a mozgás betudható a megnövekedett őszi állománynak, illetve az idén szűkösebb táplálékbázisnak. A harmadik érdekesség pedig az a leucisztikus egyed volt, ami egy kicsit meg is zavart néhány madármegfigyelőt. Elsőre valamelyik ritkább darunak gondolták, de amikor sikerült felvételeket készíteni az egyedről, és kisebb távolságból is megfigyelni, egyértelművé vált, hogy egy genetikai mutációnak lehetünk tanúi. Ez a mutáció – amely megakadályozza, hogy a pigment, különösen a melanin a madár tollán egyenletes eloszlásban helyezkedjen el – viccelte meg a megfigyelőket. Ez a genetikai rendellenesség fehér foltokat, halvány színeket eredményezett a darun, ezért tűnhetett messziről más fajnak.
Konyhás István (Fotók: Pathó György)
