Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A baj nem olyan nagy, a gólyák simán kibírnak egy hét éhezést is, vagy akár kettőt. A húsvéti téli idő most már talán nem tart folyamatosan egy hétig sem. Nem fáznak annyira, mint gondolnánk, mi egész télen kint tartunk mintegy 30 gólyát a röpdékben, mínusz 20 fokokban is, és ha kapnak enni, semmi bajuk. A baj akkor van, ha az ónos eső rájuk fagy, és azon megtapad a hó, és koloncokat képezve akadályozza, vagy lehetetlenné teszi a repülésüket, mozgásukat. Belefagyhatnak a hókásás vízbe, átázhatnak és kihűlhetnek. Ha ez elfordul, akkor figyelni kell őket és az érintetteket befogni, betenni egy garázsba és ott kiolvasztani, felszárítani. Ebben tudunk segíteni, ha szükséges. Tehát a biztosan repülni nem tudó gólyák megfogásában, és kórházi ellátásában. De csak azért oda utazni, hogy megnézzük, hogy van-e rászoruló beteg, arra nincs kapacitásunk, mert az egész országban, minden faluban ez van. Tehát ott kellene valakinek , aki ráér, és ért is hozzá, hogy megítélje az esetleges problémás gólyák állapotát, folyamatosan figyelni őket. Ilyen a természetvédelmi őrszolgálatnak az egész országban mindenhol, minden település körzetében jelen lévő nemzeti parkos munkatársa. Ezért az Ön levelét és az én válaszomat is továbbítom a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság részére is.

Egyébként hogy a gólya a fészekben van, vagy nincs, az nem jelent semmit, mert a fészket csak alvásra használja, a többi idejét táplálékszerzéssel tölti a mezőn. Most még főleg a hím gólyák vannak itt, fészket foglalni és őrizni, elzavarni az új jövevényeket, ezért napközben is több időt töltenek a fészekben. A tojók egy-két héttel később érkeznek. Onnan lehet tudni, hogy megérkezett a tojó is, hogy egy fészekben ketten vannak, és kelepelnek egymásnak. Egyik elrepül táplálékot keresni, a másik (főleg a hím) őrzi a fészket más gólyák elől. Etetni lehet, sőt ajánlott, de nem a gólyafészekbe feldobálva, vagy alatta, hanem ott, ahol táplálkozni szoktak: réten, legelőn, vízparton. Apró, maximum tenyérnyi keszegekkel, amit egészben le tudnak nyelni. Más nem jó, csak és kizárólag a hal, mert ezt ismerik. Helyben kéne horgászoktól, halászoktól beszerezni, vagy a nemzeti parkos munkatárstól. Nekik van lehetőségük halfeldolgozóból hulladékot beszerezni. Ebben mi szintén tudunk segíteni, de nem korlátlanul, a fő akadály a távolság, ahova eljuttatni a halat pénzbe kerül. Mint írtam már, az egész országban ez a helyzet, a kórházi betegeink ellátására beszerzett takarmánykészletünkből nem futja az ország összes gólyáját etetni, de ha nagyon kell, egyes eseteket megoldunk. A halat, gólyánként 5-6 db-ot (napi adagjuk fél kiló), a gólyák számára látványosan, vödörből, mindig ugyan akkor, ugyan olyan hangjelzés kíséretében kell kihelyezni. Két nap alatt megszokják, és a hangjelzésre, vödrös embert látva maguktól jönnek az etetésre.

Komoly veszély fenyegeti azonban a már megérkezett és vonulásban lévő apró énekes madarakat, melyeknek kis testükbe csak pár órára való energiatartalék fér, és a hideg, havas időben sakk-matt helyzetbe kerülnek. Ezért a madáretetőkben és a talajon való táplálásukat nagyon intenzíven kell folytatni napraforgóval, kölessel, búzával, roppantott kukoricával, ágakra akasztott, faggyúba ágyazott magokat tartalmazó cinke golyókkal

Tisztelettel:

Dr. Déri János

állatorvos

U.i.: mivel e-mailt csak esténként olvasok, minden esetben kérem hívjon a mobilomon: