Klíma, tó, szemét…
2022 nyara kivételesen száraz volt. Hosszú forró hetek teltek el eső nélkül és a közeli horgásztó vízszintje egyre csak apadt. A csapadékhiány oka, ahogyan idén is valószínűleg a klímaváltozás lehet. A tó sekély, nyugati oldalán látványos volt a majdnem egy méteres vízszint hiány, a tavat tápláló patak medre is teljesen kiszáradt. A közelben élő embereknek, akik pihenés, kirándulás céljából érkeztek igazi különlegesség volt a mederbe sétálni és az üresen tátongó óriási kagylókat és a berepedezett iszapos talajt testközelből megfigyelni. A nyári vízhiány a közelbe csalta a környéken élő állatokat is, hiszen az egyetlen hely volt a tó medre ahol még szomjukat tudták oltani.
A sok állandó „lakos”, gém, kócsag, gólya, réce és a tó bakcsó állománya a megszokott helyén vadászgatott és pihent a meleg nyári időszakban is, de az már érdekesebb volt, hogy a közepes testű ragadozó madarak is a tómederben oltották szomjukat. Vadgerlék kis csoportja fürdött és ivott a tóból de nagyobb méretű lepkefajokat is láttam a nedves partszakaszon a talajon, ahogyan rengeteg őz is érkezett és itta a tó maradék vizét. Augusztusra apró parti madarak lepték el a nyugati részt és az iszapos mederből táplálkoztak heteken át. A vízszint csökkenés nagy meglepetést is hozott: rengeteg olyan hulladékot tett láthatóvá ami talán évtizedek óta a tóban hevert már. Ezek az általában műanyag alapú, fém vagy üveg hulladékok nagyon ellenállók az időjárási körülményeknek. Ilyen kis energiabefektetéssel soha nem volt még összeszedhető a tómederbe került hulladék, bár a mély tómederben lévő hulladék még így is elérhetetlen volt, a partmenti részeken gumicsizmával már nagyon hatékonyan lehetett takarítani. Társam segítségével négy óra alatt négy nagy vödör hulladék került begyüjtésre, örökmozgó négylábú segítőnk pedig nagy szakértelemmel figyelte a munkálatokat.
Kiemelkedően nagy problémaforrás, nagy bajok okozója a tóban és a tavat környező növényzetben hátramaradó nagy mennyiségű damil és horog. A damil a nádasban, gyékényesben valamint a tó alsó medrében de akár a vízfelszínen is hátramaradhat. Rengeteg védett vadon élő állat pusztul el kínok közt az elszakíthatatlan damil kötegek csapdájában. Valamint óriási, akár napi rendszerességgel előforduló problémát jelent a tavat üzemeltető dolgozók számára is, mert a motorcsónak mozgó alkatrészeit is megbénítja a tókezelő munkák közben. Eltávolítása a csónak mozgó alkatrészeiről több órás munka is lehet. Amennyiben természetjárás közben damilt találunk abban az esetben kizárólag felnőtt ember, nagy óvatossággal egy bicska vagy kisolló segítségével távolítsa el azt. A vízből, a partközeli növényzetből vagy akár egy tóparti fa lombjából lelógó damilköteget helyezze a közelben található hulladéktárolóba vagy adja le a tavat kezelő személyzetnek. Az ilyen beszakadt damil szerelék hossza elérheti akár a 60 métert is, és a végén a legtöbb esetben rozsdás acél horog található.
A tó üzemeltetői évente több alkalommal rendeznek előre meghirdetett társadalmi munkát aminek rendszeresen része a tó körüli hulladékok eltávolítása is, az elmúlt évek erőfeszítései a rendszerető horgász tagoknak hála látványos sikereket hoztak, az összképet illetően. A hazai horgásztavak körüli rend közös természetvédelmi és környezetvédelmi érdek. A változó klíma okozta száradás, a változatos állatfajok megjelenése és a szemétszedés lehetősége látszólag eltérő szálak, azonban ha kicsit jobban kinyitjuk a szemeinket rájöhetünk, hogy minden mindennel összefügg ezen a világon.
Morvai Szilárd
