Csúcsszezon csúcsán
- Amit ezen a címen minden évben leírtunk, most is szó szerint igaz: Csak akkor írogatok, ha nagyon kell. Mert nem érü[...]
Ezekért a pillanatokért is érdemes élnie!
Egyszer egy reggelen a hortobágyi Madárkórházban tanúbizonyságot tett nekem egy egerészölyv, aki mindkét szemére vak, arról hogy nem csak mi, emberek tudunk egymásnak nagy meglepetéseket okozni, vagy sokszor újat mutatni!
A szokásos reggeli tevékenységek során kollégám Kiss Balázs kiabál nekem hogy: „Zoli gyere már!” Odamentem ahol ő volt és arra lettem figyelmes: Ez a vak egerészölyv ott van a vállán!!! Nagy megdöbbenésemben csak azt tudtam tőle kérdezni: „Ez így hogy?”
A válasz annyi volt: „Csak simán felugrott a földről!”
Majd ezt követően huzamosabb ideig ott ült teljesen nyugodtan.
Akkor mondta nekem Balázs vegyem le, amikor már a válláról felkapaszkodott a fejére.
Nekem személy szerint egy életre szóló történet volt, ami ekkor történt, mellette eszembe jut az is, amikor sok ember kérdezi vagy mondja, hogy: „Miért él még az a madár, amit már nem lehet visszaengedni a természetbe, ha ott úgysem tudna már életben maradni!?”
Egyrészt azért mert a madarakat legnagyobb arányban az emberi gondatlanságból éri bármilyen sérülés. Legyen az szándékos eset vagy ember alkotta dolog. Ezért kötelessége mindenkinek életben tartani a madarat, vagy ha lehetséges teljesen meggyógyítani. Mellette ez a történet minden madárbarát számára érdekes, életre szóló lehet!
Szabó Zoltán
