Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Egyik lépés a másik után
A Madárkórházba látogatók tapasztalhatják, hogy a park, de a kórtermek is kissé használatosak, mondhatni elhasználódtak. Éppen tíz éve annak, hogy a látványkórház, a kiállítás, illetve a park a játszótérrel megépült és a hortobágyi klíma még a leggondosabban tartott eszközökön is meglátszik ennyi idő elteltével. A pallón a parkban, a magasleseken évente több mint tízezer látogató lépked, a kórterem ajtóit a dolgozók napi tevékenységén kívül szintén nyitják-zárják az év minden napján az érdeklődők, és lehetne még sorolni. Ennek mi nagyon örülünk, hiszen ez azt jelenti, hogy sokan kíváncsiak a munkánkra, a madármentésre. Az alapítvány adó 1%-os és belépő bevételeinek nagy részét el is viszi a működés, bérek, rezsi, táplálék, kezelések, gyógyszerek, stb… Kevés jut belőle felújításra, karbantartásra. Ez év közepétől viszont tervszerűen elkezdődött a megújulás. Azokkal kezdtük, amik a legfontosabbak, így elsőbbséget élveztek a balesetveszélyes eszközök (a látogatókra és a kezelt madarakra egyaránt), és a működést veszélyeztető dolgok cseréje, karbantartása. A játszótérre vezető híd padozata teljesen megújult, a nagyröpdében is végre újra működik a kis tó, amiben a madarak tudnak fürdeni, tudnak inni belőle. Kialakítottunk egy élőhal tárolót és a nem látogatható részeken is megújult a tenyészröpdék egy része. Végre minden fontos helyiségünkbe bevezettük a folyó vizet, ahová szükséges volt.
Új dolgok is készültek, szeptember második felében elkészült a kemencénk, ami csak alapja annak a kis komplexumnak, ahol ősszel már finom falatokkal is várhatjuk vendégeinket, de a teljes befejezés csak jövőre várható. Lépkedünk, szépen lassan, ahogy időnk és pénzünk engedi. Egyik stratégiánk az, hogy megpróbálunk mindent önerőből, vagy önkéntesek segítségével elvégezni. Ebben nagy segítségünkre van a megújult csapatunk és azon önkéntesek sokasága, akik szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal és kétkezi munkájukkal segítenek bennünket. Vannak viszont olyan nagyobb karbantartási munkák is, melyeknek költségét nem lehet fedezni a havi bevételekből. Ezekhez már terveznünk, gyűjtögetnünk kell. Ilyen lesz a parkon végig vezető több százméteres pallóút cseréje is, vagy a madarak táplálékának tárolására szolgáló helyiség felújítása. Ezeknek a költségei már olyan nagyságrendűek, amit előre be kell tervezni, gyűjteni kell rá. Többször is érvelnek azzal azok, akik csak a rosszat, a hibát veszik észre, hogy az adó 1%-os felajánlásokból elvégezhetnénk ezeket a munkákat. Talán még meg is lehetne ebből az összegből csinálni, de mi lenne akkor a madarakkal? Ezeket a felajánlásokat elsősorban a madarak mentésére kapjuk és arra is költjük. Azért, mert erre kérjük, meg azért is, mert ebből az összegből elsősorban működtetni kell a kórházat, ezt a hatályos jogszabályok is előírják, csak bizonyos részét fordíthatjuk beruházásra, felújításra. Türelmet és támogatást kérünk ezért mindenkitől, akik az elkövetkezendőkben ellátogatnak hozzánk. Türelmet azért, mert még nincs kész, türelmet azért, mert épp dolgozunk rajta. Támogatást azért, hogy meglegyen minél hamarabb, hogy ne kelljen az egyik végén újrakezdeni, ha befejeztük a másikon, önöknek és a madaraknak, hiszen mi ezért vagyunk.
Konyhás István
