Egy jelkép új élete
Az emberi tevékenységek következtében nagyon sok madár sérül vagy betegszik meg. Baleset, orvvadászat, mérgezés: mind-mind tizedelik a hazai madárállományt. A Madárkórház célja, hogy enyhítsük az ember kártékony beavatkozásainak következményeit és amelyik madarat csak lehet, meggyógyítsuk! Civil szervezetként nagyon sokat jelent a támogatóink segítsége. Ha fejlesztéseink sikerülnek, több madarat menthetünk meg! Az idei nyár hősége és aszálya arra is ráirányította figyelmet, milyen fontos a vizes élőhelyek megőrzése. Mi, itt a Hortobágyon pontosan jól értékeljük, mit jelent, ha ezek a területek zsugorodnak, eltűnnek – és tudjuk jól, hogy az ottani élővilág, madárvilág a legnagyobb, leginkább védendő kincseink közé tartozik.
A nádasok, mocsaras területek egyik legszebb madara a nagy kócsag, vagy nemeskócsag. Nemrégiben egy súlyosan sérült példány került hozzánk – a történetét ebben a hírlevélben meséljük el –, és ez az eset sok mindent felidézett bennünk. Ez a 120 centi magas, 140-170 centi szárnyfesztávolságú madár a magyar természetvédelem címerállata, alakját mindenki ismeri. Azért válhatott jelképpé, mert az 1920-as évek elejétől kezdve, amikor a kihalása fenyegetett, természetvédelmünk nagy sikere volt a kócsagállomány megmentése, gyarapítása – így kezdődött a korszerű hazai természetvédelem. Mi magunk is azért dolgozunk, hogy a sokszínű hazai madárvilág fennmaradjon. Ehhez azonban az is kell, hogy az élőhelyeik is megmaradjanak! Várjuk azt a napot, amikor nyáron sérülten hozzánk került és megmentett nagy kócsagot visszaengedhetjük a természetes közegébe, a tavak, nádasok világába.
Kisújszállás mellől, a gyalpári erdőből, egy halastó közeléből került hozzánk ez a madár. Egy kutyasétáltató pár talált rá, érzékelték, hogy nagyon rossz állapotban van. Ők értesítették egy püspökladányi kollégánkat, aki el is ment a madárért és elhozta Hortobágyra. Akkor szembesültünk mi is azzal, hogy komoly beavatkozásra lesz szükség…
A kócsaggal kezdődött a hazai természetvédelem
A nagy kócsag, vagy nemeskócsag nemcsak fokozottan védett madár, de csodaszép is, nem mellesleg pedig egy nagyon fontos szimbólum. Arra utal, hogy a hazai természetvédelem címerállatáról van szó. A kócsagot a tolláért vadászták és kis híján kihalt. Az 1920-as évek elején létrehozták a kócsagőrök, azaz hivatásos természetvédelmi őrök máig létező hálózatát, amely a Kis-Balaton környékéről indult ki. Így a nagy kócsag a siker jelképe is, mert Magyarországon meg tudtuk őrizni és gyarapítani tudtuk az állományukat, amely ma háromezer pár fölöttire tehető.
Úton a szabadság felé
Ez a sérült nagy kócsag szárny- és végtagtörést szenvedett. A Madárkórház munkatársai lövésre, lövésekre gyanakodtak, amit később a röntgen igazolt is. A lövedék jól látható volt a hasüregben, egy 10- es sörét volt. Kivétele nem volt indokolt, mert nagyobb volt a műtéti kockázat, mint a sörét további kártétele.
„Megműtöttük, úgynevezett velőűrszegezéssel, a sérült végtagot fémmel erősítettük meg és a madarunk most a műtét után lábadozik” – mondja most már a műtétet végző Déri János, a Madárkórház vezetője. Hozzáteszi, jelenleg egy kisméretű röpdében van a madár, ahol a környezetét is modellezték, úgynevezett vízi röpdéről van szó, ahol tó és nádas is van, sőt, még halak is a tóban. „Hamarosan átkerül egy nagyobb röpdébe, ott más madarakkal is találkozik, de az fontos, hogy ne legyenek a közelében fiókáikat védő gólyák.
Mert ugyan a nagy kócsag agresszív madár, csakhogy a kicsinyeit védelmező gólya egyenesen anyatigris – a találkozásukból pedig semmi jó nem sülne ki.” Ha a kócsag szépen gyógyul, akkor az 50 méter széles, 12 méter magas nagyröpdében már újra repülhet is. S ha pedig minden jól megy, akkor előbb-utóbb egy tó mellett visszaengedik a természetbe. Az a nap egy jelképi értékű madár több mint jelképes, valódi új életének kezdetet lesz.
