Csúcsszezon csúcsán
Amit ezen a címen minden évben leírtunk, most is szó szerint igaz:
Csak akkor írogatok, ha nagyon kell. Mert nem érünk rá. Senki. Mindenki etet, kezel, madarat ment, takarmányért megy, telefont intéz, takarít, látogatókkal foglalkozik, dolgozik, éjjel 2-ig. Múlt hónapban még megosztottam a telefonomról néhányszor egy-egy képet a beérkezett dobozok tömegéről, melyekben kezelésre váró beteg madarak voltak, de már erre sincs idő. Se lefényképezni, se megosztani, mert az is elég volt, de most sokkal több van, és nincs idő mással foglalkozni, csak velük. E-mailekre sem válaszolunk, talán másnaponta olvassa valaki. Messenger üzentre is alig.
Dolgozunk, mint a gépek, reggeltől éjszakáig, a munkatársak, az önkéntesek, a táborozók, mindenki. Emberfeletti a munka. Nincs szabadidő, se szombat, se vasárnap, szabadság majd ősszel-télen. Addig senki sehova. Próbáltunk felvenni új munkaerőt. Jelentkeztek jópáran, többet behívtunk, néhányat ki is választottunk. Voltak, akik az első próbanap után megszöktek. Nem erre gondoltak, vagyis erre azért nem gondoltak. De volt, aki itt maradt, így már négy új dolgozónk mellett több önkéntes is segít. Ha többen vagyunk, nem kell mindenkinek 12-órázni, és szabadnap is kiadható.
A július a madármentés csúcsszezonja. A kismadarak: rigók, fecskék, cinkék, rozsdafarkúak, barázda billegetők, pintyek, tengelicek, harkályok, kuvikok, vércsék mind most repülnek ki, sérülnek és kézre kerülnek, de a nagyok: a varjak, baglyok, ölyvek, gémek, sasok és a gólyák is. Ha a közösségi médiában nem posztolunk minden nap erről valamit, vagy akár napokig hallgatunk, az nem azt jelenti, hogy nem történt semmi, és végképp nem azt, hogy elmentünk nyaralni és szabadság miatt zárva lennénk, hanem azt, hogy éppen túl sok minden történik, annyi a beteg, és az éjszakába nyúló műtét, hogy nincs idő kommunikálni.
Hogy mit tegyünk a kicsikkel, azt a májusi számunkban olvashatták, most a nagyobbak következnek.
Míg a kismadarak jellemzően gyakran repülnek ablaknak, és agyrázkódást kapnak, ugyanúgy, mint az őket üldöző karvalyok, egy cipős dobozban pár óra alatt magukhoz térnek és azonnal elengedhetők, a harkályok mindig agyrázkódottak, de nekik nem elég a pihentetés. Szteroid (nagy adagban 3 napig), mannit (5% 1×0,1 ml/kg), neurológiai glicerin (50% glicerin, 50% víz 2×0,1 ml/kg/nap 10-14 napig szájon át) B1 vitamin (humán adagban, 5-10 napig), Keppra (2×0,1 ml/kg/nap 10-14 napig p.o.)
A kuvikoknak általában nincs semmi bajuk, nem olyan korai fészekhagyók, mint az erdei fülesbaglyok, amelyek május végén júniusban ugranak ki a fészekből, bár az ő szezonjukon már túl vagyunk, még mindig érkezik néhány kisbagoly, melyet feleslegesen mentenek meg szüleiktől. A kuvikfiókák a háztető zugaiban ragadhatnak egérragacsba, mint a fecskék, cinegék, rozsdafarkúak, ami liszttel, és sebbenzinnel jön le, és amikor a földre kerülnek, elütheti őket autó, törhet lábuk, szárnyuk, mely aznapi műtéttel javítható, kaphatnak agyrázkódást, mely egy hetes szteroid, mannit, glicerin, B1, Keppra kezelést igényel, és gyakran ragad be a szemük a csipától makacs kötőhártya gyulladás miatt. Ekkor egy hét antibiotikumos (de nem gentamicines!) szemcsepp, repülés gyakorlat és egérre való bevadásztatás után engedjük őket szabadon.
A vércsék fiatal korban is mindig áramütés miatt kerülnek be, ilyenkor a protokoll jódkáli kenőcs, védőkötés, mágnes terápia a predilekciós helyeken (kéztő és csánk fölött), de pelyhes fiókák és frissen kirepült fiatalok is érkeznek minden évben, ugyanúgy, mint az egerészölyv fiatalok. Őket ugyanúgy be kell vadásztatni egérre, mint a fiatal erdei füles és macskabaglyokat elengedés előtt.
A vetési varjakat sokszor elütik, szárnyuk-lábuk törik, a dolmányos fiatalok főleg városokban kerülnek kézre. A dolmányos szülők vehemensen védik a földre került, már csaknem anyányi fiókákat a járókelőktől, és a madármentőktől. Csak hátulról támadnak, de fejre, ezért kalap, sapka, esernyő, és szembefordulás, hadonászás a megoldás. A fiókát azonnal dobozba téve gyorsan házba, kocsiba menekítsük. Általában a városokban kevés megfelelő táplálék, a kukázás miatt perosis, azaz ásványianyag (Ca, P, Mn) forgalmi zavar és D vitaminhiány következtében elhajlott csánkízületről az Achilles in oldal irányú lecsúszása, vagy angolkór miatt hajlékony, vagy könnyen törött és rosszul forrt csontok miatt leesnek a lábukról és nem tudnak repülni. Ilyenkor AP-17 ásványi anyag kiegészítő, D vitamin mellett a lábak csánkízületeinek nyújtott helyzetben való sínezése az elsősegély nyújtás, és azonnal a Madárkórházba szállítás a teendő.
Július első hetétől kirepülnek a kisgólyák. A már csaknem anyányi fiókák korábban feketéről most világos pirosra változó csőre vége még fekete, lábuk a rászáradt ürüléktől fehér. Ha ilyen gólyát látunk a háztetőn, vagy villanyoszlopon akár napokig, semmi baj, csak még nem tudja, hogy mire való a lába és a szárnya. A fészekben erre nem volt lehetőség, mert kettőt lép és kiesik. Addigra tud felállni, amire a hosszú fekete evezőtollai kinőnek, és ha egy széllökés kibillenti, le tud vitorlázni. Ha a földön ácsorog, elüthetik, kutya megfoghatja, hajtsuk be egy zárt kertbe. Nem kell a szájába tenni semmit, főleg nem vizet. Ha cigányútra megy, tüdőgyulladást kap. Nem is tudja, hogy mi az. Ha a szülők hoznak is neki, az nem itatás, hanem zuhanyhűtés. De a nagy melegben kapjon egy lavórban és nem vödörben vizet, mert csak meríteni tud a csőrével, de ezt meg kell neki tanítani. Fejét megfogva az alsó csőrkávájával párat kanalazni, majd hátra hajtva fejét tudja lenyelni. Enni halat, amit ismer, de csak akkorát, mint a saját csőre, egy-két napig. Nem kell emberhez szoktatni, mert Afrikában eszik őket, és úgyis elrepül pár nap alatt. Mint a kisgyerek, amikor feláll és elindul, leül, de másnap már szalad. De ha a földön lévő kisgólya nem áll lábra, sántít, szárnyát lógatja, vérzik, akkor azonnal kórház. Az első kirepülés gyakran végződik a villanyvezetéken, vagy gyilkos oszlopon. Ezek a transzformátoros „kapcsoló” oszlopok, melyek 25 ezer voltosak, sok esetben halálos áramütést okoznak, és a leesett gólya súlyos belső sérüléseket, leginkább májrepedést, tüdővérzést kap. Ilyenkor, ha anémiás (világos, fehér a kötőhártyája) vagy a szájából vér folyik, békén kell hagyni 2-3 napig, amíg a bealvadt vérrel elzárt seb be nem heged, egy sötét, csendes helyen, nagy dobozban, vagy garázsban etetni, itatni sem szabad, emiatt nem lesz semmi baja.
Más a helyzet, ha nem önszántukból hagyják el a fészket, hanem vihar borítja ki, és a még röpképtelen, vagy alig repülő fiókák esnek földre, kerülnek vezeték közé, eláznak, jég veri őket, ilyenkor azonnal biztonságos zárt helyre vinni, és ha nincs látható sérülés, mentőhelyre küldeni, ha véres, törött, legyengült, elfekvő, akkor madárkórház.
A Madárkórházba került gólyafiókák a saját nevelésű és a földön fészkelőkhöz adoptált, mentett tojásokból kelt, vagy sérült szülők fészkéből mentett kisgólyákkal együtt a szabadon élő mintegy 20 helyi fészekből kirepülő fiatalokkal szocializálódnak, miután zárt térben a 25 méteres túlélő röpdében gyakorolják a villanypásztorral szerelt villanyoszlopon, hogy ne szálljanak soha többet villanyoszlopra és figyeljenek oda a szintén villanypásztorral működő légvezetékekre. Ezután jön a többi röpde és a többi feladat, de ez már az augusztus 20-i elengedésre való felkészítés, melyről majd akkor írunk.
Dr. Déri János
