Bíbic a tavaszi télből
Engedjük? Ne engedjük? Mindig nagy kérdés, amikor ott állunk egy madár felett és látszólag is, meg az orvos szerint is jól van. Azzal a bíbiccel is így voltunk, ami a március végi télen került kézre nagyon legyengülve. A bekerülést követő pár nap után a kondija még nem volt tökéletes, de látszott rajta, hogy teljesen összeszedte magát. Lássuk, hogyan viselkedik kint a parkban! Ha gyenge, úgyis meg tudjuk fogni, ha meg nem, akkor már nincs semmi keresnivalója nálunk. Irány a puszta! A hó már csak foltokban volt jelen a zöldülő fű között, de sok rovar még nem repkedett, viszont köztudott, hogy a bíbic akár a hó hátára is megérkezik március elején. Sok más társa is csak eszik valamit a természetben. Így hát elengedtük a madarat, cserébe pedig megmutatta egyik titkát. Amikor letettük a földre, pár lépést szaladt, majd megtorpant és már húzta is kifelé a földigilisztát az egyik fűcsomó alól, egy percre rá már a másikat, és így tovább. Keresgélni kezdtünk a fűben mi is, hátha megtalálunk legalább egy gilisztalyukat, de esélyünk nem volt. A bíbic viszont hamar jólakott, tollászkodott egy kicsit, majd elrepült.
Konyhás István
