Anyák napi kisgólyák
Ekkor szoktak kikelni, és ezt a jó szokásukat most is tartották a Nagyröpdében földön fészkelő egyik gólyapár első fészekaljának Anyák Napjára kikelt fiókái. A szülők tartósan sérültek, szárnyuk egy része hiányzik, nem engedhetők szabadon, és a nagyröpde lakóiként a földön fészkelnek. Kilenc ilyen fészek van. Mindig ugyanaz a fészek az első. Az öt tojásból egy nap alatt négy fióka bújt ki, az ötödik folyamatban van. Tehát nem a megtojás 48 órás időközeinek betartásával, nem azonnali és folyamatos kotlással két naponta kelnek ki, hanem a kotlást majdnem az összes tojás megtojása után egyszerre kezdi meg a tojó, és 30-33 nap költés után szinte egyszerre búnak ki a fiókák.
Tehát nem azért marad el fejlődésében jelentősen a többitől egy-két fióka, mert a később megtojt tojás később kel ki, hanem azért, mert nem olyan élelmes, erős és életre való, mint a többiek és kevesebb táplálékot vesz fel, ezért satnyul el. Táplálékszegény időszakban ezeket dobja ki a szülő a fészekből, hogy az egészségeseknek ne kelljen velük osztozni a szűkös táplálékon, ne romoljanak le. Ha a március-áprilisban megérkező gólyapár úgy ítéli meg, hogy táplálékban gazdag, csapadékban, belvizekben, árvizekben és ott fogható halakban, békákban, csigákban, rovarokban gazdag tavasz és nyár várható, akkor többet tojnak, 4-5, esetleg 6 tojást, ha nem, akkor kevesebbet, 2-3 tojást. De azoknál, amik évek óta a Madárpark lakói és tudják, hogy mindig kapnak elég táplálékot, a 4-5 tojás mindig megvan. Ha elszámolták magukat, selejteznek. Ez akkor is előfordul, ha a zárt röpdében, vagy a Madárparkban szabadon fészkelő vad gólyák számára is korlátlanul áll rendelkezésre táplálék, de ha az időjárás aszályos, és vélhetően emiatt a vad gólyák a környéken kiszelektálják a leggyengébb fiókákat, a madárparki gólyák is ezt teszik. Valahonnan érzik a veszélyt és ez az évezredek során beléjük vésődött ösztön erősebb bennük, mint a tapasztalat alapján tanult, és a józan ész belátása szerint felül tervezett fészekalj megtartása. Ebben is van logika: inkább legyen több, amiből lehet válogatni.
Egy másik fontos ismeret: nem mindig a szülő dobja ki, vagy akár meg is eszi a fiókát, hanem sokszor a szomszéd gólya, ha teheti, mert nem szeretik a konkurenciát. Ezért bontják egymás fészkét is. Amikor minden tojást, vagy fiókát kidobál a gólya, akkor az egy új hím, amelyik elverte a korábbit, vagy annak elhullása, sérülése, mentőhelyre kerülése miatt szinte azonnal új párt keres. Főleg a hímekre jellemző, hogy nem más utódait akarják felnevelni, hanem sajátot, hogy a genetikailag legjobban teljesítők génjei terjedjenek.
A jó a rosszban, hogy valamiért a fészekből kidobott és közel tíz méterről az aszfaltra eső öklömnyi kisgólyáknak többnyire semmi baja sem esik, és mesterségesen teljes értékű gólyaként felnevelhetők, szabadon bocsáthatók, vagy hasonló méretű fiókákat nevelő gólya fészkébe adoptálhatók.
A tojásos, vagy arasznyinál kisebb kisgólyás fészekből a tojást vagy kisgólyát, ha az egyik szülő valamiért kiesik a költésből, vagy fióka nevelésből 48 órán belül ki kell szedni, mert egy szülő nem tudja kikölteni és megvédeni a fiókákat. Ugyanis amíg elmegy táplálékért, a tojások kihűlnek, a fiókákat pedig azonnal elviszi a varjú, vagy a szomszéd gólya. A tojásokat keltetőben kell keltetni, mert más gólya fészkébe adoptálva még lámpázással sem tudható biztosan, hogy azonos korúak-e az embriók, és nem fognak egyszerre kikelni. A fiókák már méret alapján adoptálhatók. Ha nem, mi felneveljük a többivel, és megfelelő felkészítés után elengedjük.
dr. Déri János
