A madarak viselkedése az etetőn

A címet olvasva megkérdezhetnék: – Miért, tényleg viselkednek? Igen, de legalábbis különböző magatartásúak. A madáretetők leggyakoribb vendégei a cinegék, (szén-, ill. kékcinegék) a verebek, a balkáni gerlék. Szórványosan jelentkeznek a tengelicek, az őszapók, meggyvágók. Ahol nem csak magvakkal etetnek, ott a konyhai hulladékra rendszeres vendég a feketerigó és a vörösbegy. Külön fejezetet alkotnak a városi környezetben mindenevővé vált szarkák, dolmányos és vetési varjak, valamint a szajkók.

A madáretetőn megjelenő cinegék viselkedése félreérthető lehet: a cinke leszáll az etetőtálcára, hirtelen felcsíp egy darabkát az eleségből, aztán gyorsan tovább is repül egy közeli ágra, ahol karmával az ághoz szorítja a falatot és onnan kezdi el csipegetni. Ha végez, étvágyától függően néhányszor vissza-vissza tér az etetőre és a fenti jelenet megismétlődik. A felületes szemlélő azt hiheti, hogy a tálcán csipegető verebek zavarják el. Vagy, ha nem is zavarják el, de bizonyára „fél” tőlük, azért repül odébb. Erről szó sincs! Egyszerűen más a természetük. A veréb a tálcaetetőn – emberi szemmel nézve – komótosan, mindenesetre folyamatosan táplálkozik, szemezget. Amennyiben zavaró körülmény nem merül fel, úgy „jóllakásig” csipeget. Ha végül elrepül, egyhamar már nem tér vissza.

Félelemről a cinke részéről pedig aligha lehet szó. Csőre tűhegyes és civakodás esetén erőteljesen használja is. Mivel főként rovarokkal táplálkozik, elfogyasztja a húst is. Régebben a téli időszakban előszeretettel lógattak ki nekik szalonnabőrkét. Egyébként Fekete István több írásában szerepel, hogy a megnyúzott rókát, vagy kóbor kutyát faágra felakasztva kínáltak fel a cinkéknek. Kemény téli időben csontig elfogyasztották!

Érdemes azt is megfigyelni, hogy az etetőre érkező cinkék, és verebek nem mindegyik példánya fogyaszt a kitett eleségből. Amíg társaik szemezgetnek, egy két példány figyelőállásba helyezi magát, néhányan – csak úgy „mellékesen” – átvizsgálják az etető környezetében lévő ágakat, gallyakat, benéznek az eresz vagy az ablakpárkány alá is, ahonnan áttelelő bábokat halásznak elő és fogyasztanak el. Ez a mozzanat is azt bizonyítja, hogy nem kell tartani attól, hogy az etetett madarak „elkényelmesednek”, „ellustulnak,” mert a természetes táplálékuk fogyasztásáról nem mondanak le.

Sajátosan viselkednek a balkáni gerlék! A fedéllel ellátott madáretetőbe – persze típustól függően – be sem férnek. Nem beszélve az ágra kiakasztott cinkegolyóról, amin a cinkéktől, verebektől, őszapóktól eltérően – nem tudnak megkapaszkodni. Igen találékonyan a cinkegolyó alá tipegnek és a gombócról lepergő szemeket és sodralékot szedegetik össze. Így az sem vész kárba! Egyébként az általában párban járó gerlék a legfélénkebbek. A legkisebb zavarásra elrepülnek.

Csapatban érkeznek az őszapók. Egy-egy csapat persze egy-egy családot képez, tavaszig együtt maradnak. Hosszú farktollaikról és „cziiip-cziiip” hangjukról könnyen felismerhetőek. Rájuk is jellemző az etető környékének „tüzetes átvizsgálása,”rovartalanítása. Az embertől kevésbé félnek, néhány méterre bevárják, így jól megfigyelhetők. 

A feketerigók közül többnyire a hímek telelnek át nálunk. Bokrok tövébe kitett konyhai hulladékkal tudunk segíteni rajtuk a havas napokon. A krumpli és almahéjra, apró sárgarépa darabkára egy-egy áttelelő vörösbegy is megjelenik. A szarkák városba településük óta mindenevőkké váltak. Elfogyasztják az ételmaradékot is. Mindenevők a dolmányos varjak is. Testi erejüket maradéktalanul kihasználják. Már puszta megjelenésükre félrehúzódnak az etetőn lévő egyéb madarak. A kilógatott cinkegolyót közrefogó műanyag hálót erős csőrükkel egyszerűen feltépik és a megkaparintott gombóccal a csőrükben biztonságos helyre repülnek, ahol elfogyasztják. Ha az ágon lyukas, vagy széttépett műanyag hálót látunk lengedezni, ott bizony varjú járt! Erre a műanyag háló-bontó „műveletre” a tanulékony szarka is képes lehet, ám a gombócot nem tudja elvinni. Ilyenkor a cinkegolyó a közelben a földre esik és a madár vissza-visszatérve, „rájár” a csemegére, úgy próbálja meg elfogyasztani.

  A kertvárosokban szintén megtelepülő szajkó (mátyásmadár) szintén ráfanyalodik a madáretetőkre. A varjaktól és a szarkáktól eltérően – kisebb méretéből adódóan – a cinkegolyók hálóját nem szaggatja szét. Egyszerűen a gombóc tetejére áll és úgy csipeget belőle. Még nincs vége a télnek, aki teheti és örömét leli benne, további érdekes megfigyeléseket tehet!

Szentjóby István

Támogatásával Ön is hozzájárulhat, hogy még több madár kerülhessen vissza egészségesen a természetbe!
Madárkórház Alapítvány, adószám: 18557899-1-09

Rendelkező Nyilatkozat a személyi jövedelemadó 1+1%-áról:

rendelkező nyilatkozat 1+1%-ról

Bankszámlaszám: HU50 59900029-10001868-00000000, Takarékbank

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!

Friss híreink

  • Vörösnyakú lúd

  • Mikulásmadarat hozott a Mikulás. El is engedte a Madárpark vizén. Pár perc után elrepült. A vörösnyakú lúd (Branta r[...]
  • A Karacsun vándora

  • Nem Karácsonykor, és nem kerecsent, hanem Mikuláskor és vándorsólymot röptettünk. A két nemes ragadozó hasonlóan előkel[...]
  • Csúcsszezon csúcsán

  • Amit ezen a címen minden évben leírtunk, most is szó szerint igaz: Csak akkor írogatok, ha nagyon kell. Mert nem érü[...]

A Pusztadoktor Magazinból

  • A madarak viselkedése az etetőn

  • A címet olvasva megkérdezhetnék: - Miért, tényleg viselkednek? Igen, de legalábbis különböző magatartásúak. A madáretet[...]
  • Tél a Madárkórházban

  • Minden évben esett azért hó, de 10 éve tényleg nem volt ennyi. A madarak, ha kapnak enni, inni, jól bírják, a gólyák is[...]

Betegeink

  • Egy jelkép új élete

  • Az emberi tevékenységek következtében nagyon sok madár sérül vagy betegszik meg. Baleset, orvvadászat, mérgezés: mind-m[...]
  • Pajzsos cankó a műtőasztalon

  • Az elepi halastavak környékén került kézre ez a törékeny, csodálatos partfutó madár. Jobb szárnya szilánkosan tört. Műt[...]