A madarak viselkedése az etetőn
A címet olvasva megkérdezhetnék: – Miért, tényleg viselkednek? Igen, de legalábbis különböző magatartásúak. A madáretetők leggyakoribb vendégei a cinegék, (szén-, ill. kékcinegék) a verebek, a balkáni gerlék. Szórványosan jelentkeznek a tengelicek, az őszapók, meggyvágók. Ahol nem csak magvakkal etetnek, ott a konyhai hulladékra rendszeres vendég a feketerigó és a vörösbegy. Külön fejezetet alkotnak a városi környezetben mindenevővé vált szarkák, dolmányos és vetési varjak, valamint a szajkók.
A madáretetőn megjelenő cinegék viselkedése félreérthető lehet: a cinke leszáll az etetőtálcára, hirtelen felcsíp egy darabkát az eleségből, aztán gyorsan tovább is repül egy közeli ágra, ahol karmával az ághoz szorítja a falatot és onnan kezdi el csipegetni. Ha végez, étvágyától függően néhányszor vissza-vissza tér az etetőre és a fenti jelenet megismétlődik. A felületes szemlélő azt hiheti, hogy a tálcán csipegető verebek zavarják el. Vagy, ha nem is zavarják el, de bizonyára „fél” tőlük, azért repül odébb. Erről szó sincs! Egyszerűen más a természetük. A veréb a tálcaetetőn – emberi szemmel nézve – komótosan, mindenesetre folyamatosan táplálkozik, szemezget. Amennyiben zavaró körülmény nem merül fel, úgy „jóllakásig” csipeget. Ha végül elrepül, egyhamar már nem tér vissza.

Félelemről a cinke részéről pedig aligha lehet szó. Csőre tűhegyes és civakodás esetén erőteljesen használja is. Mivel főként rovarokkal táplálkozik, elfogyasztja a húst is. Régebben a téli időszakban előszeretettel lógattak ki nekik szalonnabőrkét. Egyébként Fekete István több írásában szerepel, hogy a megnyúzott rókát, vagy kóbor kutyát faágra felakasztva kínáltak fel a cinkéknek. Kemény téli időben csontig elfogyasztották!
Érdemes azt is megfigyelni, hogy az etetőre érkező cinkék, és verebek nem mindegyik példánya fogyaszt a kitett eleségből. Amíg társaik szemezgetnek, egy két példány figyelőállásba helyezi magát, néhányan – csak úgy „mellékesen” – átvizsgálják az etető környezetében lévő ágakat, gallyakat, benéznek az eresz vagy az ablakpárkány alá is, ahonnan áttelelő bábokat halásznak elő és fogyasztanak el. Ez a mozzanat is azt bizonyítja, hogy nem kell tartani attól, hogy az etetett madarak „elkényelmesednek”, „ellustulnak,” mert a természetes táplálékuk fogyasztásáról nem mondanak le.
Sajátosan viselkednek a balkáni gerlék! A fedéllel ellátott madáretetőbe – persze típustól függően – be sem férnek. Nem beszélve az ágra kiakasztott cinkegolyóról, amin a cinkéktől, verebektől, őszapóktól eltérően – nem tudnak megkapaszkodni. Igen találékonyan a cinkegolyó alá tipegnek és a gombócról lepergő szemeket és sodralékot szedegetik össze. Így az sem vész kárba! Egyébként az általában párban járó gerlék a legfélénkebbek. A legkisebb zavarásra elrepülnek.
Csapatban érkeznek az őszapók. Egy-egy csapat persze egy-egy családot képez, tavaszig együtt maradnak. Hosszú farktollaikról és „cziiip-cziiip” hangjukról könnyen felismerhetőek. Rájuk is jellemző az etető környékének „tüzetes átvizsgálása,”rovartalanítása. Az embertől kevésbé félnek, néhány méterre bevárják, így jól megfigyelhetők.

A feketerigók közül többnyire a hímek telelnek át nálunk. Bokrok tövébe kitett konyhai hulladékkal tudunk segíteni rajtuk a havas napokon. A krumpli és almahéjra, apró sárgarépa darabkára egy-egy áttelelő vörösbegy is megjelenik. A szarkák városba településük óta mindenevőkké váltak. Elfogyasztják az ételmaradékot is. Mindenevők a dolmányos varjak is. Testi erejüket maradéktalanul kihasználják. Már puszta megjelenésükre félrehúzódnak az etetőn lévő egyéb madarak. A kilógatott cinkegolyót közrefogó műanyag hálót erős csőrükkel egyszerűen feltépik és a megkaparintott gombóccal a csőrükben biztonságos helyre repülnek, ahol elfogyasztják. Ha az ágon lyukas, vagy széttépett műanyag hálót látunk lengedezni, ott bizony varjú járt! Erre a műanyag háló-bontó „műveletre” a tanulékony szarka is képes lehet, ám a gombócot nem tudja elvinni. Ilyenkor a cinkegolyó a közelben a földre esik és a madár vissza-visszatérve, „rájár” a csemegére, úgy próbálja meg elfogyasztani.
A kertvárosokban szintén megtelepülő szajkó (mátyásmadár) szintén ráfanyalodik a madáretetőkre. A varjaktól és a szarkáktól eltérően – kisebb méretéből adódóan – a cinkegolyók hálóját nem szaggatja szét. Egyszerűen a gombóc tetejére áll és úgy csipeget belőle. Még nincs vége a télnek, aki teheti és örömét leli benne, további érdekes megfigyeléseket tehet!
Szentjóby István