A Karacsun vándora
Nem Karácsonykor, és nem kerecsent, hanem Mikuláskor és vándorsólymot röptettünk. A két nemes ragadozó hasonlóan előkelő helyet foglal el a solymászok körében. Év végéhez közeledve most e kettő közül nem kerecsen, hanem vándorsólyom került be hozzánk. Áramütéssel, szárnyán nagy égett sebbel érkezett, nem tudott repülni, egy hónapig felállni sem, de meggyógyult. Gyakorolt a villanypásztoros röpdében, egyre gyorsabb köröket repült. Most lett készen, most volt rá alkalom. Elszállt, mint a szél.
A kerecsen szavunk eredete viszont szorosan kötődik a karácsonyhoz. Karacsun a türk eredetű „kara” fekete, sötét jelentésű szó és a „csun”, mint fordulás, a téli napfordulót a sötétből a világosságra való váltást jelenti. Ezt őseink tűzgyújtással és kerecsensólyom reptetéssel ünnepelték. I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította Jézus születésének napjává, így a kereszténység beemelte saját ünnepei közé az ősi szokást – a téli napforduló ünnepét is keresztény tartalommal töltötték fel. (Hasonló okokból lett például a tavasz ünnepéből húsvét, a nyári napfordulóból pedig Szent Iván éj.) A karacsun – karácsony, olyan erősen gyökerezett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre “karácsony” (itt már Jézus születése) is ezt vetítették át. Szinte minden európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez – és a román: craciun, ejtsd: kröcsun, amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő, illetve kun szó átvétele. (Az őszi időszakban volt kerecsensólyom is nálunk, azt hamarabb elengedtük, mert nem az alkalom, hanem a felkészítettség, és megfelelő időjárás mellett a menni akarás a legfontosabb. Áramütésből gyógyult, készen volt, menni akart. Elszállt, minta szél.)
Dr. Déri János
