Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A tengelic (Carduelis carduelis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Tápláléka félérett magvakból és bogyókból áll. A faj jelenleg nem veszélyeztetett. Népi elnevezése: stiglinc, ami a madár német nevéből ered.

Egész Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben találjuk meg. Észak-Amerikába az emberek vitték be, de később elvadult. Ezen kívül betelepítették még a következő országokba: Zöld-foki-szigetek, Bermuda-szigetek, Uruguay (onnan később átterjedt Argentína és Brazília területére is), Ausztrália és Új-Zéland.

A leggyakoribb pintyféle. Igen gyakran találkozhatunk vele, ha mondjuk parkban vagy kertben sétálgatunk és a bokrokat vagy a fákat szemléljük. A tarka színe ellenére nem igazán feltűnő. Éneke hosszú kellemes csicsergés. Hívóhangja stig-lit innen kapta a nevét is. Ezt különben énekében is hallhatjuk.

A tengelicnek is, mint minden más tagnak a nemzetségből, rövid nyaka és vékony lábai vannak. Hossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 14–19 gramm. Jellemző rá a feltűnően piros-fehér-fekete sávos fej, ez a fiatalokról még hiányzik. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Szárnya világosbarna, fekete és fehér mintázattal. Csőre hosszú és hegyes. A párzási időszakban viszont fehér. A nemek nem igazán különböznek egymástól. A hím kicsivel nagyobb, mint a tojó, arca sötétebb piros. Hasának alsó része sárgás. A szárnyon lévő kis fedőtollak feketék. A tojó feje kerekebb, hasa zöldes sárga színű. A szárnyon lévő kis fedőtollak barnák vagy szürkék.

A tengelic ügyetlenül ugrál a földön. A repülése hullámzó, stabil és sárga szárnya figyelemre méltó.

Magokkal, hernyókkal és bogarakkal táplálkozik. A tengelicek ősszel és télen apró magokkal táplálkoznak. A gyomnövények közül különösen szeretik a bogáncsokat. Nagyszerű látvány, amikor a tucatnyi tarka madár rájuk ereszkedik, és míg hegyes csőrükkel a magokat bontogatják, sárgán csíkolt szárnyaikkal egyensúlyoznak. A csapatok felkeresik a nyír- és az égerfákat, de járnak a téli etetőre is.

A hazai állomány többsége állandó, a rövid távú vonuló példányok csak Dél-délkelet-Európáig repülnek, fő telelőterületük a Balkán-félsziget. Kontinensünk északi térségeiből sok madár érkezik hozzánk telelni évről évre. 

Parkok, gyümölcsösök fáira rakja növényi anyagokból készített fészkét. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik, a kirepülési idő még 14-15 nap. Tojásai barna alapon kék színűek.

A párok évente kétszer költenek, először április végén, de inkább májusban. A fészket a tojó egyedül építi, előszeretettel vadgesztenyén, akácon, gömbakácon vagy gyümölcsfán, mindig a korona egyik oldalsó ágán. A fészekanyagot, száraz fűszálakat, vékony gyökérdarabkákat, mohát a közelben gyűjti, mindehhez sok pókhálószövedéket is használ… A csészét szőrrel, nyárfa- és bogáncspihével béleli. Párja mindenhová követi, és amíg a hozott anyagot beépíti, egy közeli fa csúcsán énekel. A fészekalj négy-öt, kékesfehér alapon vörhenyesbarna foltokkal és fekete vonalkákkal ritkásan beszórt tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, párja eteti, a begyében gyűjtött magtáplálékot juttatja a tojó torkába. A fiókák tizenkét-tizenhárom nap alatt kelnek ki, mindkét szülő etet, apró gyommagvakat és rovarokat, főleg hernyókat hoznak a fészekhez. A táplálékot a begyükben gyűjtik. A kicsinyek tizennégy-tizenöt naposan repülnek ki, a hím egy ideig még eteti őket, aztán a pár a második költéshez készülődik. Augusztustól a tengelicek csapatokba verődve járják a határt. Hullámvonalú reptükről és szárnyaikon a sárga mezőről könnyű felismerni őket. 

Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint.

Ha tettszett, ossza meg másokkal is!