Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A sárga billegető (Motacilla flava) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj. A törzsalakon kívül – mely hazánkban is gyakori – számos alfaja ismert. Földrajzi változatossága rendkívül nagy, csak a régión belül legalább 8 alfaja fordul elő.

Népies neve: sárgyóka

A magas északot kivéve, egész Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában és Alaszkában fészkel, télen délre, Afrikába és Dél-Ázsiába és Ausztráliába vonul. Kárpát-medencében rendszeres fészkelő.

A nyílt, vizes, mocsaras, zsombékos területeken a leggyakoribb, de csatornapartokon, szántókon is könnyen a szemünk elé kerülhet.

Testhossza 17 centiméter, szárnyfesztávolsága 23-27 centiméter, testtömege 14-21 gramm. Feje búbja, szemsávja és fültájéka, tarkója s nyakának hátsó része hamvasszürke. Szemöldöksávja fehér. Háta olajzöld. Álla fehéres, alsóteste élénk-sárga. A szeme sötétbarna, a csőre és a lába feketék. A fiatalok melle sötéten foltozott, pofáik és torkuk szennyesfehér, hátuk barnásszürke, pikkelyes rajzolatú, a csőr tövétől torkuk két oldalán feketésbarna sáv nyomul le, alsó testök szennyes, halványsárgás-fehér, szárnyfedőik barnák.

Főleg legyekkel, szúnyogokkal táplálkozik, melyeket röptében kap el. Legjellegzetesebb táplálékszerző helye a jószágjárta legelő, ahol gyalogolva, futkosva zsákmányol rovarokat. A legelésző juhok, szarvasmarhák között néha csapatosan is mozognak a sárga billegetők, szinte a jószág szája előtt lesik a felzavart sáskákat, bogarakat. Vonulási időszakban, különösen áprilisban és szeptemberben olykor száz példányból is áll ez az érdekes táplálkozó együttes.

Hullámos szökkenésben repül, miközben ficzüp-ficzüp szótagokat hallat s ha valami kiemelkedő fűszál tetejére ült, finom szfiü, szriü hangon fejezi ki megelégedését.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Évente egy vagy két alkalommal költ, május elején lát hozzá. A fészket a tojó egy általa kiválasztott talajmélyedésbe, sás, vagy egyéb növényzet közé építi síkvidéki, vizenyős legelőkön, mocsárréteken, tavak és szennyvízülepítők környékén . Alapanyaga fű, toll, valamint állati szőrök. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeken a tojó egyedül kotlik, míg a hím énekléssel őrzi a revírt, és eteti párját. A tojások színe azonban meglehetős változékony; néha az alapszín halvány olajbarnába, majd rózsásbarnásba, sőt zöldesfehérbe játszik. A fiókák táplálásában mindkét szülő részt vesz. Fiókáit lepkékkel, hernyókkal, sáskákkal eteti. Kotlási ideje mintegy két hét, a fiókák 11-12 napig maradnak a fészekben. Sokszor röpképességük elérése előtt elhagyják azt.

Vonuló, zömmel áprilistól szeptember végéig/október elejéig figyelhetjük meg hazánkban. Afrikában telel. Őszi vonuláson legelőkön, gyepeken gyakori és nádasokban éjszakázik.

Magyarországon védett, értéke: 25 000 Ft.