Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A kuvik (Athene noctua) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban „Az év madarává” választotta.

Pallas Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta nevét a nem. A bagoly volt Athéné szent madara. A valódi baglyok közül pedig a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez.

A népnyelv halálmadárnak is nevezi. Ha valahol megszólal, Európában, de még Ausztráliában is több nép hozza összefüggésbe egy ember halálával.

A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleumlámpa vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek korán keltek és korán feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta le a szemét örökre, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Európában, Ázsiában és Afrika északi részén honos. Az Egyesült Királyságban eredetileg nem volt őshonos faj, a 19. század során telepítették be, de mára jól meghonosodott, a természetes fauna részévé vált. Ezenkívül betelepítették Új-Zélandra is.

A sivatagoktól, az északi tűlevelű övezetig előfordul, de megtalálható a mezőgazdasági területeken is.

Testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-58 centiméter, testtömege 140-220 gramm. A felnőtt kuvikok legjellemzőbb kinézete testük felső részének fehér pöttyökkel tarkított tollazata, amely alul barnás csíkozással tarkított fehéres tollazatba megy át. A kuviknak nagy feje van, hosszú lábai és sárgás szemei, melyek fölött piszkosfehér szemöldök húzódik, amelytől szigorúvá válik tekintete. A fiatal egyedek halványabbak és nem található meg fejükön a felnőttek tollazatára jellemző fehér pöttyökből álló korona. E madárfajnak a fakopáncsokhoz hasonló röpte van, ám lekerekített szárnyvégei és megjelenése jelentősen eltér.

A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik.

Zsákmányát a földön ejti el, ám további táplálékot raktároz el üregekben és egyéb rejtett helyeken. Köpeteinek tanulmányozása közben kiderült, hogy táplálékának mintegy 20-50 százalékát emlősök, 24-49 százalékát rovarok alkotják. Az elejtett emlősök között egerek, patkányok, pockok, cickányfélék, vakondok és nyulak találhatóak. Madarak közül elsősorban a fiókákat ejtik el, például fácánok fiókáit. A rovarok közül a kétszárnyúak, a fülbemászók, a bogarak, a lepkék és a hártyásszárnyúak egyedeit fogyasztják.

A kuvik évente egyszer költ, tojásos fészkek április közepétől május közepéig találhatók. Ha a fészekalj el-pusztul, pótköltése lehetséges. Alkalmilag télen is költ.

Gyakran éveken át kitart a párja mellett. A revírt a téli hónapokban sem hagyja el. A násztevékenység során kiáltozását gyakran egész télen át, de február elejétől rendszeresen hallhatjuk. A kiválasztott revírt több éven át birtokolhatja ugyanaz a pár.

A költési időszak tavasszal van. Csupasz üregekben, padlásokon költ. Kifejezetten keresik az emberi településeket, mert leginkább ott találnak olyan helyet, ahol költeni tudnak. Fészket nem építenek, hanem az elhagyott épületek vagy istállók, ólak tetőterének üregeibe költöznek be. Ott az aljzatban tenyérnyi mélyedést kapar, abba rakja 5-7, pingponglabda nagyságú tojását, melyen a tojó kotlik 24-25 napig, miközben a hím eteti. A fiókák kirepülési ideje 30-35 nap.

Magyarországon rendszeresen fészkel, állandó, nem vonuló állományú faj.