A hét madárdala: Európai lappantyú – 2020.09.21
E héten a lappantyútól búcsúzunk, mielőtt telelőhelyére indulna. A titokzatos, éjjeli rovarász e hónapban hagyja el országunkat, és Afrika felé vonul.
A lappantyúfélék családja mintegy 70 fajt számol. Közülük csak egy, az európai lappantyú (Caprimulgus europaeus) áprilistól szeptemberig tartózkodik hazánkban, rendszeres fészkelő.
Rendkívül rejtőzködő, titokzatos madár. Mind testfelépítése, mind életmódja különlegessé teszi. Éjjel repülő rovarokra vadászik, elképesztő ügyességgel. Segíti ebben a fejméretéhez képest arányaiban nagynak számító szeme, valamint hatalmasra nyitható szája. Repülés közben állkapcsát akár több centiméterre is kinyitja. Külső szemmel nézve ilyenkor egész feje egy “tölcsérré változik”, mellyel könnyedén gyűjti táplálékát. Csőrkávái szélén elhelyezkedő serték tovább fokozzák a sikeres vadászatot. Nappal az avarban, fatörzseke, fakérgeken “lapul”, magát igen jól álcázva észrevehetetlenül pihen. Mintázata megszólalásig a fakéreghez hasonlatos, tökéletesen beleolvad környezetébe. A természet figyelvén az apró részletekre, még óriási szemeit rejtő szemhéját is “terepszínűre” festette.
Jellemzően hullámzó intenzitású, pirregő hangja sejtelmes, kísérteties hangulatot kölcsönöz a sötét éjszakáknak.
A lappantyú tisztásokkal-kopárokkal, cserjés részletekkel váltakozó erdőkben, ligetekben, továbbá bokros erdőszéleken, fákkal-bokrokkal gyéren benőtt hegyoldalakon, erdei vágásterületeken fészkel. Esetenként lakott területeken, kertekben, parkokban, borókásokban is megtelepszik. Sík és hegyvidéken egyaránt költ. Az összefüggő, erősen záródott erdőket nem kedveli.
Tojásait május vége és július eleje közötti időszakban rakja le, leggyakrabban június elején. Ha fészekalja megsemmisül, rendszerint pótolja és újra költ.
Fészket nem épít, hanem a puszta földre vagy száraz növényi törmelékre rakja tojásait.
A lappantyú fészekalja csaknem mindig 2 tojásból áll. A kotlás ideje 18 nap, és ugyanennyi idő alatt fejlődnek ki és tanulnak meg repülni a fiókák is. A párválasztás és a költés ideje alatt gyakran hallatja több percig is folyamatosan hangzó – a zöld varangyéhoz hasonló –, jellegzetes berregő hangját.
A szülők a kikelt, de repülni még nem tudó fiókáikat nem mindig ugyanazon a helyen nevelik, ahol a tojások voltak; a kikelés helyétől a fiókák kisebb-nagyobb távolságra elmásznak.
A lappantyú éjjeli madár, fiókáit is ekkor eteti. Alkonyattól a hajnali szürkületig vadászik rovarokból álló táplálékára, elsősorban a levegőben röpködő bogarakra, lepkékre. A táplálékában jelentős számban előforduló különböző ganéjtúró bogarakat sokszor a legelő háziállatok körül röpködve fogják össze. (A háziállatok körüli megjelenése, valamint éjjeli életmódja és feltűnően nagyra kitátható szájnyílása keltette azt a hiedelmet, hogy elszopja az állatok tejét; ezért hívják népiesen kecskefejőnek.)
Mint a legtöbb rejtőzködő életmódot folytató élőlény ő is nagyon kényes környezetére. Egyedülálló táplálkozási módját fogságban nem is tudja, nem is akarja folytatni. Védett madárként nem is tartható. A sérült, ápolásra szoruló egyedet a kezelés ideje alatt mesterségesen lehet táplálni.
