Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.

Európában, Ázsia déli részén és Észak-Afrikában él. Ritkás erdők, parkok nedves aljnövényzetében található.

Nevét az általa kiadott hangok után kapta. Éneke egytagú (kivételesen kéttagú), lassú, kimért, tiszta, erőteljes elemekből álló, két vagy három tagon előadott „csilp csalp csalp csalp csilp csalp csalp csalp…” Főként a költőterületre frissen érkezett madarak tompa „perr perr” hangot fűznek a strófák elé.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Hívóhangja lágy fütyülő „hüitt”, kissé felfelé ível és a hangsúly a végén van, némileg változó (kivételesen a fitiszéhez hasonló). Riasztóhangja a fészeknél tisztán szóló „fíít”. Nyár végén-ősszel a fiatalok „hííp” vagy „uiszt” hangot hallatnak (ez a keleti csilpcsalpfüzike hangjával téveszthető össze.

Testhossza 8-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 15-21 centiméter, testtömege 6-10 gramm. Tollazata felül barnásszürke, alul világossárga.

Nagyon hasonlít a fitiszfüzikéhez. Szürkés árnyalatú barnászöld felülről (farkcsíkja néha élénkebb zöld), törtfehér alulról változó mennyiségű sárgával, a torkon és a mellen krémszínű árnyalattal. Gyakran a fitiszhez képes kifejezettebb a krémbarna szín a mell oldalán, különösen ősszel. Ismertetőjegyei: sötét lábak; finom, gyakran meglehetősen sötét csőr; általában eléggé rövid és nem kifejezett szemöldöksáv; mérsékelten sötét szemsáv, mely a fehéres szemgyűrűt elöl és hátul megtöri; a szem alatt és a fülfedőin nagyjából egyöntetű sötét, mely kiemeli a szem körüli alsó félgyűrűt; kézevező-túlnyúlása rövid (de hosszúnak tűnhet, ha leereszti kézevezőit). Időnként farkát lefelé billegteti (a fitisz nem tesz ilyet).

A sűrű bokrok között, néha a fűben keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát, ősszel bogyókat is elfogyaszt.

Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakori fajnak számít. Költöző madár, mely az énekesmadarak közt az elsők között van, amelyek visszatérnek telelőterületeikről és az utolsók között található, akik ősszel elhagyják költőterületeiket.

A hím csilpcsalpfüzike két-három héttel korábban érkezik vissza telelőterületéről a fészkelő területre, mint a nőstény és azonnal megkezdi éneklését, hogy kijelölje és riválisai tudatára adja területének tulajdonjogát, valamint, hogy lenyűgözze a tojót. Amikor a tojó megérkezik a hím egy pillangószerű repülési bemutatót tart. Miután egy pár összeállt, a továbbiakban felbukkanó nőstény egyedeket elzavarják a területről. A hímek csak kis mértékben vesznek részt a fészek építésben, ugyanakkor a terület védelmezését ők biztosítják. A talajra, vagy annak közelébe, sűrű növényzettel borított részre a tojó egyedül készíti fűszálakból, száraz növényi részekből, levelekből álló gömb alakú fészkét, melyet puha anyagokkal bélel.

Az átlagosan 12,5 cm magas és 11 cm széles fészek oldalában helyezkedik el annak bejárata. Fészekalja 2-7 tojásból, általában 5-6 tojásból áll, melyen 13-14 napig kotlik. A tojások vöröses, lilás, vagy feketés színűek. Egy évben kétszer költ. Fiókái csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból, majd a nőstény táplálja őket. A kikelést követően 14-15 nap szükségeltetik a fiókáknak, mire tollazatuk kifejlődik. A hímek csak ritkán kapcsolódnak bele a fiókák táplálásába, bár rossz időjárási körülmények, korlátozott táplálkozási lehetőségek, vagy a nőstények eltűnése közepette ezt gyakrabban megteszik.

Akárcsak a többi kis testű madárfajnál, a csilpcsalpfüzikénél is az első életévben a legmagasabb az elhullás mértéke. Három-négyéves kort megélt madarakról rendszeresen készülnek feljegyzések, míg a leghosszabb feljegyzett életkor több, mint hét év e madárfajnál. E földön, vagy földfelszín közelében fészkelő madarak tojásait, fiókáit és fiatal egyedeit gyakran ragadják el hermelinek, menyétek, valamint varjúfélék, mint például szarkák, míg a felnőtt példányokra inkább a ragadozó madarak jelentenek veszélyt, például a karvalyok. A kis testű madarakra komoly veszélyt jelentenek az időjárási szélsőségek, melyek költéskor, vándorlás idején, vagy telelési időszakukban fenyegetik e madárfaj populációit.

A csilpcsalpfüzike esetenként áldozatul esik a kakukkoknak, melyek fészkébe csempészik tojásaikat, hogy aztán a gazdaállat nevelje fel a szülő helyett fiókáikat.

Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft.