Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A füsti fecske átteleltetése, vagy egyáltalán egy fecskefióka felnevelése a köztudatban még mindig úgy van elkönyvelve, hogy rendkívül nehéz feladat, sőt egyesek lehetetlennek tartják, pedig nem az. Létezik egy olyan módszer, amivel szakszerűen, problémamentesen lehet nevelni, teleltetni, vagy ha nem elengedhető a madár, akkor akár örökre is épségben, egészségben fogságban tartani úgy, mint bármilyen más madarat.

Évekkel ezelőtt sikerült rájönnöm arra, hogy mi is a kulcs e madarak sikeres felneveléséhez, vagy akár hosszabb távú gondozásához. Schmidt Egon Éneklő kedvenceink c. könyvében találtam egy lágyeleséget, amelyet továbbfejlesztettem, és végül egy igen kímélő lágykeveréket kaptam, amit bizonyos madaras körökben csak túrós keverékként emlegetnek. A túrós keverék egy nagyon könnyen emészthető eleség, a rovarevő madarak tápanyagigényét tökéletesen kielégíti, hosszú évekig épségben, hiánybetegségek nélkül tarthatók rajta és ez alól a fecskék sem kivételek. A túrós keverékkel lehetséges az éppen tojásból kelő mindenféle verébalakú fióka tökéletes felnevelése is úgy, vagy még jobban, mintha a tulajdon anyja nevelte volna. Egyedül csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy ezt időnként ki kell egészíteni természetes táplálékkal pl. vadon fogott élő eleséggel. Viszont a keverék mellett jóval kevesebb rovarra van szükség, mintha csak és kizárólag azzal próbálnánk etetni a madarat.

A keverék elkészítését a következő címen, videó formájában lehet megtekinteni:

A receptben leírt arányok betartása rendkívül fontos!

A fecskék étrendje két részből áll: repülő rovarokból és túrós keverékből. Ez a két alkotóelem kiegészíti egymást, egyik sem működik a másik nélkül. A keverék adja az energiát, azon lesz jó a kondijuk, tudnak hízni, a rovarok pedig adják az életet, vagyis karbantartják a fecskék emésztőszervrendszerét, hogy az mindig kifogástalanul működjön. Bár a keverék rendkívül jó a fecskék számára, szinte mondhatni eszményi táplálék, önmagában nem működik hosszú távon, és ha csak azt eszi a madár, akkor előbb-utóbb bélhurutja lesz, ami hasmenéshez, rosszulléthez, majd fogyáshoz vezet.

A madár csak csipeget és hirtelen elutasítóvá válik azzal az eleséggel szemben, amiért korábban élt-halt. Ilyenkor ki lehet kezelni különféle gyógyszerezéssel, vitaminozással, aminek hatására helyrejön, de ez csak átmeneti állapot, mert rövidesen újabb rosszullét fogja kínozni, mivel a probléma valódi okát, a rovarhiányt nem szüntettük meg. A végén már többet lesz rosszul mint jól, igazán jó kondíciót már nem tud elérni, ami miatt csak vegetál, végül elpusztul. A helytelenül alkalmazott túrós keverékes étrend esetén a fecskéket nem támadják meg különféle furcsa betegségek, hanem egyszerűen csak lerobbannak. E keverék beltartalmát tekintve a rovarokkal egyenértékű, tökéletesen fedezi a fecskék tápanyagszükségletét, de nem tartalmaz kitint, ezért naponta egy meghatározott mennyiségű –nem túl sok- rovart kell adni a madárnak, amiből képes fedezni a kitinszükségletét. A fecskék zúzáján illetve belein naponta meghatározott mennyiségű és minőségű kitinnek kell áthaladnia. Ez biztosítja az emésztőszervrendszer zavartalan működését, aminek következtében a madár normális székletet tud produkálni. Ha ez nem valósul meg, akkor rövidesen megkezdődnek a gondok. A fecskék fokozott kitinigénye a szigorú repülőrovar-fogyasztó életmódjukból fakad. Nyilván fontos a táplálék tápanyag-összetétele is, de hiába a legjobb beltartalom, vitaminok, ásványianyagok egész sora és megfelelő fehérje-összetétel, ha ez a táp nem kímélő, tehát megfekszi a fecske gyomrát, ezen kívül nincs meg hozzá a rovarkitin, akkor a madár tartása előbb-vagy utóbb kudarcba fullad.

A komplex rovaros-túróskeverékes étrend táplálás terén teljesen azt a színvonalat nyújtja a fecskének, mintha a természetben élne, és a természetes táplálékát fogyasztaná. Ehhez nincs szükség ásványianyag-kiegészítésre, csak néha egy kis vitaminozásra, amire tökéletesen megfelel a közismert Laktiferm M+C, amit mostanában Gastroferm, vagy Agroferm néven lehet kapni. Én soha nem szoktam kalciumot, porított tojáshéjat, és egyéb ásványi anyag készítményt adni a nevelt fiókáknak, vagy a tartott madaraknak, mégis kiegyensúlyozottak, életerősek és szépen fejlődnek. Véleményem szerint a művi úton bevitt ásványi anyagok könnyen túladagolhatóak főleg ilyen kistestű madarak esetén, és emiatt leterhelik a szervezetüket, gyakorlatilag ellenkező hatást érünk el vele, mint amiért adjuk. A keverékben lévő túró, sajt és tojás természetesen és kiegyensúlyozottan biztosítja a madarak kalcium- és egyéb ásványianyag-szükségletét, emellé nem kell mesterséges kiegészítés. Az persze más kérdés, amikor csak lisztkukaccal etetik a madarakat…

Egy teleltetett fecskének 500 g rovarra van szüksége a téli időszakban a keverék mellé. Igazság szerint 350 grammnyi mennyiség is elegendő volna, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy mindig megmaradt belőle tavaszra, de biztos, ami biztos alapon én mindig ezt a fél kilónyit szoktam javasolni. A rovarokat általában nyáron gyűjtjük be, de meg lehet már kezdeni tavasszal is a vadászatot, mivel a rovar a mélyhűtőben sokáig eláll. A fogott zsákmányt fagyasztással tartósítjuk. Erre célszerű valami nagyobb méretű fagylaltos- vagy gyógyszeres vödröt rendszeresíteni a mélyhűtőben. Én mostanában amoxynos vödröt szoktam erre a célra használni, amit ha megtöltök, az kb. 1 kg rovarmennyiség. Az éppen fogott zsákmányt először ledermesztem, majd mikor már alig mozognak a befőttesüvegben, akkor hozzáöntöm a meglévőhöz. A rovarkeverék 5 fő részből áll. A keverék felét, vagy kicsivel több, mint a felét háziméh és darázs tegye ki vegyesen. Ezen belül lehet ¾ az arány a háziméh javára. A keverék fennmaradó másik fele a fénycsapdázott rovarokból (különféle éjjeli lepkék, fátyolka, egyéb), az őszi virágoskert rovaraiból (különféle here- és viráglegyek), közismert legyekből (házilégy, kék dongólégy, zöld döglégy, húslégy, gilisztalégy stb.) és egyéb rovarokból (nappali lepkék, szitakötők stb.) álljon. Ez utóbbit kihagyhatjuk a keverékből, viszont ha van kedvünk, lehetőségünk ilyeneket is fogni, ráadásul nagyobb tömegben bukkannak fel, akkor tovább emelhetjük velük a keverékünk változatosságát.

Egyenesszárnyúakat semmi szín alatt ne adjunk a fecskének! Közülük a lámpafényre jövő tücskökből kaphat néha egyet-egyet, de azt sem szabad túlzásba vinni. A sáskákat és szöcskéket kerüljük! Fura szagú, barna nyáluk miatt az olyan madarak táplálására alkalmatlanok, amelyek egyébként a természetben nem élnek velük. Régebben adtam sáskát a fecskefiókáknak, de mindig rosszul lettek tőle, ezért gyorsan abbahagytam az etetésüket. Cserebogarat se nagyon fog a fecske a természetben, de ettől függetlenül azt minden további nélkül etethetünk vele, mert nagyon jót tesz neki.

A háziméh a rovarkeverék legfontosabb része, ezt mindenképpen gyűjtenünk kell. Az a meglátásom, hogy a túró mellett háziméh a másik kulcs a fecskék sikeres felneveléséhez és tartásához. Kitinváza kiváló, a fecske tökéletes székletet képez belőle, komoly étvágynövelő hatása van, segítségével a félholt fecskefióka visszahozható az életbe, tökéletesen feljavítható. Beltartalma kiváló, és ezt csak tovább gazdagítja a benne lévő gyűjtött nektár, virágpor, különféle enzimek, propolisz. A méhek riasztóferomonja is jótékony hatással van a fecskék szervezetére. Gyűjtése csapdázással, cukros vízzel könnyen megoldható, gyorsan befogható a kívánt mennyiség. Nálam a zsírosbödön vált be a legjobban. A darázs hasonló tulajdonságokkal bír. Begyűjtése a méhekhez hasonlóan cukros vizes csapdával a leggyorsabb és legpraktikusabb. Ha darázsfészkeket fedezünk fel, azok lehűlés idején, vagy este a kifejlett darazsakkal együtt könnyen begyűjthetők. Egyéb esetben pedig porszívóval úgy, hogy egy hosszú csővel, biztonságos távolságról a kifejlett darazsakat beszívjuk, majd amikor már a fészek őrizetlen, azt is odaszívjuk és leemeljük vele.

Jobb éjszakákon fénycsapdával temérdek mennyiségű bagolylepkét és más fényre jövő rovart tudunk gyűjteni. A fénycsapda lehet egyszerű, vagy bonyolultabb kiképzésű.  A legegyszerűbb, ha belülről megvilágítunk egy ablakban szúnyoghálót, vagy egy fehér lepedőt és erről leszedjük a rászálló éjjeli lepkéket és egyéb rovarokat. Ha egy nagyméretű vödörben vagy kupában alakítjuk ki, akkor különösebb erőfeszítés nélkül miénk lehet a zsákmány.

Nyár végén és ősszel az őszirózsákra és varjúhájakra a virágok mennyiségétől függően sokszor igen nagy tömegben érkeznek a különféle viráglegyek. Ha van egy kis időnk, akkor gyűjthetünk belőlük. Elég bizalmasan viselkednek a virágokon, ezért könnyen meg lehet őket fogni.

A különféle ház körül előforduló közönséges legyeket úgy lehet a leghatékonyabban fogni, ha egy nagyméretű, savanyításhoz használt fedeles vödörbe beleteszünk egy darab húst, majd miután már jó sok légy ment bele, rátesszük a fedőt. Ezzel a módszerrel egyébként ősszel sok német darazsat is tudunk zsákmányolni, ami szintén nagyon jó a fecskéknek. A fullánkos rovarokat nem csak élve, hanem még fagyasztott állapotban is fullánkozni kell etetés előtt.

Ha megvan a megfelelő mennyiségű rovar a fagyasztóban, akkor már nyugodtan nekivághatunk fecskénkkel a télnek. A fagyasztott rovarok etetését általában október vége felé kezdjük, amikor már kinn gyakorlatilag alig van ízeltlábú, és az időjárástól függően március végén, április elején fejezzük be, mikor már kinn a természetben elegendő rovar áll a rendelkezésünkre.

Ahogy korábban már említettem, a fagyasztott rovar adja majd az életet, a túrós keverék meg az energiát. A fecske tulajdonképpen a túrós keverékből lakik jól, azon tudja fenntartani az optimális kondícióját. A rovar ehhez csak kísérőnek kell, hogy jó gyomrot csináljon a madárnak. A rovar sem működik a keverék nélkül, mert úgy nem volna elegendő a gyűjtött mennyiség, ezen kívül a fagyasztott rovar energiatartalma valami miatt csökken a frisshez képest. Ha véletlenül elfogy a túrós keverék, és mondjuk emiatt egy napszakban fagyasztott rovarral vagyunk kénytelenek etetni, akkor a fecske szintén fogyásnak indul. Azonban ez a fogyás egészséges fogyás. Ez nem olyan, mint amikor bélhurut miatt csappan meg a kondi. A fecske ilyenkor életvidám, élénk, ürüléke megfelelő, de szenved az éhségtől és persze folyamatosan fogy. Ha ezután hozzájut a keverékhez, arra a legtöbb esetben szó szerint ráveti magát. A mélyhűtőben lévő rovar tehát nem arra való, hogy belakassuk vele a fecskét. Ezzel spórolósan kell bánni, és úgy osztani, hogy kitartson tavaszig. Egy rovaros etetés alkalmával kb. 20-25 szem rovarnál többet ne tegyünk ki a tálkába. A rovarokat felügyelettel etessük és bizonyosodjunk meg arról, hogy a fecske az utolsó szemig megeszi a felkínált adagot. Ez több okból is fontos. Minden egyes darab rovar számít, hiszen a fagyasztott rovarkészlet rá van szabva a fecskére, ezen kívül sokat dolgoztunk a befogással is, így ez nem arra való, hogy ad libitum a madár előtt legyen és az esetleg pocsékoljon. Ha a fecske elszáll az etetőről és még marad rovar a tálkában, akkor azt tegyük be a hűtőbe, és ha már újra éhes, etessük meg vele a maradékot is. A fagyasztott rovar szobahőmérsékleten gyorsan megszárad, romlik a minősége. Ekkor már ürüléke javában rovaros, gyomra karbantartása megtörtént, így innentől kezdve nyugodtan eheti a túrós keveréket, mégpedig annyit, amennyi belefér. A keveréket ilyenkor már igencsak kívánja, elétéve szó szerint habzsolja, szinte nem tudja mi az elég belőle. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor már képtelen kivárni, hogy kivegyük neki a keveréket, és sokszor sikítva repül a hűtőszekrénybe az eleség után. Megfigyeltem, hogy estefelé fokozódik az étvágyuk, és ilyenkor olyan kövérre híznak a keveréken, hogy valami elképesztő.

A jól tartott fecskék akár a 20-22 grammos testsúlyt is képesek elérni és tartósan megtartani, kivéve a reggeleket, mert ilyenkor leürülnek. Szemrevételezés esetén azt lehet elmondani, hogy a madár élénk, szép kerek tekintettel néz, fejét folyamatosan forgatja, kémleli a dolgokat. Ültében a melltollazatát kétoldalt kihajtja, és ebben tartja szárnyait. A mell kerek, szép rózsaszín, a megfelelő helyeken fejlett, általában fehéres színű zsírpárnák vannak, amit a hason lehet a legjobban megfigyelni. A fecske kézbe véve, vagy ujjra ültetve is érezhetően tömzsi és súlyos.

Ezzel az étrenddel teljesen új távlatok nyílnak meg a fecskék nevelésében és tartásában. Nevelés során az étrend és a kinti, hetekig tartó röptetéses visszavadítás segítségével tökéletes, a vadon nevelkedettekkel küllem és képességek tekintetében teljesen megegyező, vagy bizonyos esetekben még jobb madarakat kapunk. Az ezen az étrenden nevelt fecskék a szemünk láttára önállósodnak, így megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban sikeresen felkészültek az önálló életre. Nálam meglepő dolgok is megtörténtek: volt olyan, hogy a korábban nevelt fecském még nem búcsúzott el, de időközben hozzám került egy fészekalj. A korábban nevelt fecském annyira megkedvelte az új jövevényeket, hogy hamarosan elkezdte őket etetni. Idén a visszavadítás utolsó hetében egyik nap a nevelt fecskéim elkezdték gyűjteni a sarat az utcán és hozták oda nekem, ezen kívül egy „pár” is kialakult közöttük. Pár éve pedig mikor két fecskét neveltem egyszerre, gyakran előfordult, hogy növényi szálakat épített be a tojónak gondolt madár abba a fészekbe, amelyben neveltem őket. Miután beépítette, körbe-körbe járkált a fészekmélyedésben és mellével is igazgatta. Ezen kívül elmentek úgy, hogy a színűket sem láttam, majd egy hét múlva tökéletes állapotban visszatértek. Önállósodás után ők is úgy viselkedtek, mintha egy pár lennének, sokszor becézgették is egymást.

Az interneten lehet találni néhány megállapítást a fecskék átteleltetésével kapcsolatban, amelyek nem túl pozitívak. Ilyen pl. hogy a fecskéket fogságban állandó szabadságvágy kínozza, nem lehet számukra biztosítani mesterséges körülmények között a megfelelő mozgásteret és táplálékot, ami miatt hosszútávon ellehetetlenül a tartásuk, nem tudnak kivedleni normálisan, vegetálnak, gazdájukkal nem kommunikálnak, mert állandóan arra vágynak hogy a szabadban repkedjenek, vonulás idején vonulási nyugtalanságuk van, ami miatt éjszaka is vergődnek stb. Ez az egész tévhit is, meg nem is.

Ha az általam alkalmazott módszert veszem, akkor teljes mértékben tévhitek ezek a megállapítások, viszont ha a köztudatban elterjedt módszert nézem, ami alatt elsősorban az étrendet értem, akkor helytállóak, bár az a véleményem, hogy igazából a fecskék nyugtalanságát és „depresszióját” nem a szabadság utáni vágyakozásuk, hanem konkrétan a nem megfelelő táplálék okozza. A szervezetük érzi, hogy valamit nem kap meg, valami nem stimmel és emiatt lesz a madár nyugtalan és elutasító. Sokan ebbe tévesen lelki problémákat gondolnak, hiszen a köztudatban a madárbarát emberek számára a fecske a szabadság szimbóluma.

Az ásványi anyagba és vitaminba panírozott lisztkukac és macskakonzerv étrend esetén nagyjából az lesz a forgatókönyv, viszont ha a túrós keverékes-fagyaszott rovaros étrendet alkalmazzuk, akkor egy problémamentes lefolyású átteleltetésben lehet részünk. Ha a madár ezt az eleséget eszi, akkor mindig vidám és kiegyensúlyozott lesz. Nem lesz apatikus, depressziós és vonulás idején sem lesz nyugtalan. Én is mindig készültem erre a bizonyos vonulási nyugtalanságra, de eddig még soha nem volt benne részem. Az ember által nevelt fecskének nincsen szabadságvágya, nem depressziós azért mert tartják. A lakásban területet foglal és teljes mértékben ki tudja elégíteni a mozgásigényét, kiegyensúlyozott és vidám. A fecske a kalitkát valóban nem bírja, szabadon kell tartani a lakásban, de mivel általában olyan madarakat tartunk meg, amelyeknek probléma van a röpképességével, így kezelhető a helyzet, ami a piszkolást illeti. A lakásban szabadon tartott fecskére sajnos különféle veszélyek is leselkedhetnek, és ha nem vagyunk eléggé körültekintőek, könnyen baleset érheti a madarat, ezért a legpraktikusabb, ha tudunk számára egy külön madárszobát biztosítani, ha van rá lehetőségünk. Kalitka esetében köztes megoldásként meg lehet azt csinálni, hogy az eleséggel beszoktatjuk egy olyan ketrecbe, aminek állandóan nyitva van az ajtaja, tehát a fecske akkor megy ki-be, amikor kedve tartja. Így a kalitka nem börtön, hanem egy menedék lesz a madár számára, és bizonyos szituációkban, amikor nem lehet szabadon pl. vendégség van és jönnek-mennek az emberek a bejárati ajtón, és ehhez hasonlók, akkor be lehet csukni egy időre anélkül, hogy ott törné magát. Ezt egyik barátom próbálta, amikor fecskét teleltetett, én magam még nem. Nála bevált ez a módszer.

A vedléssel kapcsolatban annyit lehet elmondani, hogy a szakszerű étrenddel a tollváltás gyorsan, problémamentesen zajlik le, az új tollak kiváló minőségűek lesznek, pont olyanok, mintha a madár a természetben élne. Normális esetben a fecskék karácsony körül kezdik a tollváltást. A visszamaradott példányoknál a vedlés elcsúszhat következő év tavaszára, de mikor elkezdődik, náluk is megfelelő ütemben fog haladni. Ettől függetlenül lehet részleges vedlésük a hivatalos vedlési időszakban is. A semmitől ez is több, hiszen egy részleges tollcsere is javíthat a tollazat minőségén. A vedlést a megvilágítás is szabályozza, ezért az esti villanyfény is belejátszhat abba, hogy más időpontban vedlenek.

A lisztkukac és macskakonzerv kérdése

A madártartással foglalkozó szakkönyvek általában mindig figyelmeztetnek arra, hogy lisztkukacot csak mértékkel kaphatnak a madarak, mert túlzásba vitt etetése idővel különféle hiánybetegségekhez, problémákhoz vezet. Az ajánlott mennyiség általában napi néhány darab. A fecskék nevelésénél vagy hosszabb távú gondozásánál bevett szokás, hogy lisztkukaccal etetik őket, sok esetben előfordul, hogy csak azt kapnak. Fióka korban még elfogadják a különféle élelempótlékokat, keverékeket, de később, főleg hogy emellé általában sok lisztkukacot is kapnak, megeshet, hogy elutasítóvá válnak ezekkel szemben, és csak a lisztkukacot lesznek hajlandók elfogadni. A fecskék általában bolondulnak a lisztkukacért, ezért könnyen el lehet őket kapatni vele. Főleg a molnárfecske problémás e téren. Nála nagyon résen kell lenni, mert mire észbe kap az ember már csak lisztkukacot fog enni lisztkukaccal. A kukacot hiába szórjuk meg különféle vitaminokkal és egyéb táplálékkiegészítőkkel, sajnos attól nem fog megfelelő táplálékká változni. Csalóka, mert fiókakorban működőképes. Egy tokos kor végén lévő, vagy tollasodó korú fecskefióka vitamin adagolásával lisztkukacon is kifejlődik. Semmi probléma nem fog jelentkezni abban a két hétben, míg az adott fióka felnő, és elengedhetővé válik. Azonban ha ezt a madarat elengedés helyett tovább tartanánk, mert mondjuk át kellene teleltetni, akkor később elkezdődnének a gondok. Jó példa erre a székesfehérvári fecsketeleltetés. A három fecskefióka, aminek a teleltetésével próbálkoztak, vitaminos vízbe áztatott lisztkukacot kapott. Kettő elég hamar elpusztult, a harmadik élt egy darabig, de végül az is elpusztult.

Én, ha csak egy mód van rá, lisztkukac nélkül nevelek és teleltetek. Ettől függetlenül a lisztkukacot jó dolognak tartom, mert kiegészítésnek, jutalomfalatnak nagyon jó. Nekem is van lisztkukactenyészetem és a seregélyem rendszeresen kapja, persze csak mértékkel. Arra is nagyon jó, ha elfogy az élő eleség, és hirtelen nem tudunk mit adni a fiókának. Ilyenkor átmenetileg tökéletesen megfelel. Az idei fecskenevelésem idején is adtam a fiókáknak lisztkukacot, mert a méhkészletem elfogyott és a rossz idő miatt nem tudtam rovart szerezni, de amint jó lett az idő, felfüggesztettem az etetését. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kukac is elfogyott, így nem nagyon volt más választásom.

Egyszer egy érdekes dolgot figyeltem meg: legutóbb teleltetett fecskémnek egy napig csak és kizárólag lisztkukacot adtam, mert mint minden fecske, ő is nagyon szerette, és úgy voltam vele, hogy egyszer megengedem neki, hadd egyen annyit amennyi beléfér. A nap végén leellenőriztem a fecském állapotát és láttam, hogy a lisztkukacevésnek bizony meg lett az eredménye. A madár látszólag tökéletes állapotban volt, falta a kukacokat, vidáman és élénken repkedett, de mikor elfújtam a melltollazatát láttam, hogy valami nagyon nincs rendben. A korábban szép rózsaszín, kerek melle most ronda sötétlila volt, és bár nem indult fogyásnak mégis elvesztette a kerekségét, a mellcsont mellett közvetlenül kihegyesedett az egész. Ez mindenképpen egy negatív változás volt a korábbi állapothoz képest, ami felett egyszerűen nem tudtam elsiklani, és ezt a lisztkukacetetésnek tudtam be. Mihelyt megkapta a szokványos eleségét, a melle újból normális kinézetű lett.

Macskakonzervet, áztatott kutyatápot semmilyen körülmények között nem szoktam adni a madárfiókáknak, se a felnőtt madaraknak. A kistestű rovarevők számára különösen nem megfelelő táplálék ez. Az adott táp vagy konzerv hiába prémium minőségű, hiába van benne a létező összes vitamin és ásványi anyag, az valójában akkor sem jó a fecskéknek, mert nem egyeztethető össze az emésztési sajátosságaikkal. Elég csak megnézni mit ürít a madár egy konzerves etetés után. Régen, mikor még kezdő voltam a madárnevelésben én is próbáltam macskakonzervvel meg áztatott kutyatáppal nevelni a madarakat, de gyorsan felhagytam ezzel a módszerrel, mert nálam nagyon nem vált be. Meg őszintén szólva, eléggé gusztustalannak is találtam, főleg mikor hasmenésük lett tőle és az egész a fészek, valamint a madarak is ragadtak a bűzös macskakonzerves ürüléktől. A varjúfélék közismert nevelőelesége, de nekik sem a legjobb választás, csak mivel igénytelen madarak, ezért tollas kortól nevelve kibírják. Erre bizonyíték, hogy napos, pár napos korú varjúféle már nem nevelhető rajta sikerrel, vagy ha valami csoda folytán fel is nő így, akkor is nyomorék, életképtelen lesz. Túrós keveréken viszont ők is minden további nélkül, épségben felnevelhetők, akár a kelés pillanatától is.

Idén két új praktikát is bevezettem a fecskenevelésben az eddigi módszer tökéletesítéseként. Az egyik a szúnyoglárva, a másik a bodzabogyó.

Egyik madaras barátom adta az ötletet, hogy tegyek szúnyoglárvát a keverékbe, és ez nagyon bevált. A szúnyoglárva a keverékhez adva rovaros táppá változtatja azt, szinte fel sem lehet ismerni, hogy előtte még túrós keverék volt. A pingponglabdányi méretű keverékgombóchoz kb. 1 evőkanálnyi szúnyoglárvát kell adni. Én érzéssel szoktam hozzákeverni. Annyit adok hozzá, amíg a keverék jó barna nem lesz. A szúnyoglárva teljesen elolvad a keverékben és mivel vizet von el belőle, egy kis idő múlva megkeményíti. Ilyenkor nem árt egy kis vizet adni a szúnyoglárvás keverékhez, hogy visszanyerje az eredeti állagát. Ha a fecske ezt fogyasztja az olyan neki, mintha rovart enne a sima keverékkel, tehát a szúnyoglárva segítségével tovább tudunk spórolni a fagyasztóban lévő rovarkészlettel.

Az idén nevelt fecskéimnek egy egész délután ezt a keveréket adtam önmagában, rovarok nélkül és a madarak olyat kezdtek tőle üríteni, mintha rovarokat is ettek volna. A változatosság fenntartása érdekében nem kell a teljes keverékmennyiséget rovaros táppá változtatni.

A bodzabogyó egy rendkívül egészséges táplálék, ami szinte gyógyír az apró madaraknak, hiszen jelentős vitamin- és ásványianyag-tartalommal rendelkezik, ezen kívül tartalmaz még aminosavakat és fekete bogyó lévén flavonoidokat, amelyek bizonyítottan jelentős immunerősítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Nyár végén a kistestű rigófélék, poszátafélék, seregélyek és egyéb rovarevő madarak előszeretettel fogyasztják. Ebből kiindulva gondoltam ki, hogy akkor nagy valószínűséggel a fecskének is jó lehet. Bár a fecskék nem élnek vele, attól függetlenül tökéletesen meg tudják emészteni, szépet ürítenek tőle. A jelenleg nevelt kisfecskémnek és kisverebemnek is adtam, mikor hozzám kerültek, mivel szegények olyan borzalmas állapotban voltak, hogy úgy gondoltam nem árt nekik valami természetese erősítőt is adni a szokványos eleségük mellé. Miután elkezdtem etetni velük a bodzabogyót, mindkét fióka állapota hirtelen javulásnak indult és meglepő módon felerősödtek.

Ezt továbbgondolva nagy valószínűséggel a fecskék átteleltetésénél is beválna, mint táplálékkiegészítő, amivel tovább lehetne fokozni a madarak vitalitását és jó közérzetét.

Összegzésképpen azt tudom mondani, hogy a több, mint 10 éves fecskés tapasztalataim alapján ki tudom jelenteni, hogy a fentiekben ismertetett módszer rendkívül működőképes. Az utóbbi években pedig olyan dolgokat tapasztalok, amelyek miatt egyre inkább az a véleményem, hogy ezzel a módszerrel nagy valószínűséggel lehetőség nyílna a füsti fecske fogságban történő sikeres szaporítására is, aminek a hazai állomány drasztikus csökkenése miatt komoly jelentősége lenne.