A 9-es kórterem
Ülök az üveg előtt és nézem, mit csinálnak a sasok. Közben ölemben a laptop és ezt a cikket írom. Az üveg mögött a 9-es kórteremben két sas ül egymás mellett a fészekben. A 9-es a festett kórterem, a legnagyobb, amely már nem a lábadozás, vagy intenzív ellátás alatt szükséges ingerszegény környezet, hanem a gyakorlatozás színesre festett színtere, ahol a falakon a kinti röpdékből látható táj díszeleg gémeskúttal, a Hortobágy folyóval és a Kilenclyukú híddal. Igaz, a nagy nyomású fecskendővel is lemoshatatlanra készült freskó helyenként lepattogzott, mert a rendszeresen itt tartott gólyák csőrének csipkedésével a kivitelező nem számolt, de némi kiegészítő berendezéssel, ágasfákkal, leveles ágakkal akár bagoly-egerésztető kiképzőállomás, akár műtóval és náddal gémhalásztató vizes élőhely, vagy jelen esetben sasfészekkel ellátott próbapároztató intimrevír, mely egy irányban átlátható, hangszigetelt üveg mögött észrevétlenül kukkolható. A két jelölt Bogyó és Szelídke nem szeretik egymást. Szelídke fejét előre nyújtva támadó pózban, Bogyó mellét kidüllesztve, nyaktollait felmeresztve próbálja uralni a helyzetet.
Írtam már róluk a decemberi számban. Szelídke akkor a Kisröpdében gyakorolt, majd áttettük a Nagyröpdébe, de sasfészkeltetésben járatos nemzeti parkos barátaink tanácsára nem Bogyót tettük ki az 50 méteres röpdébe, ahol korábban ő volt a király, és választhatott volna az ott lévő saslányok közül, hanem Szelídkét Bogyóhoz a 9-esbe. Azért, mert az még nyáron volt, amikor Bogyó a röpdében a a domináns alfa hímnek járó legmagasabb helyet foglalata el, oldalán párjával, Lucával a műlábas tojóval.
De Luca hirtelen halála óta Bogyó nem a Nagyröpde ura, hanem a 9-esé, ahová azért tettük, mert vérlabor eredménye szerint májkárosodása volt, amely Luca rejtélyes betegségét is okozta. A Lucánál kórszövettanilag kimutatott májdisztófiát tartósan felvett mérgező anyag okozhatja. Ezt nem tudjuk mástól származtatni, mint a 9 éve fogyasztott csirkehústól, melyen a röpde többi lakója is él. Őket a csirkehúsba fecskendezett ayurvédikus gyógynövény alapú májvédő gyógyszerekkel és vitaminokkal kezeljük megelőzésként, Bogyót elkülönítve a 9-esben fél éve a természetes táplálékát jelentő halon tartjuk, hogy véletlenül se egyen több, esetleg bizonytalan anyagokat is tartalmazó csibét, és a halakba rejtett májvédő gyógyszereket kap: Legalon tablettát, mely a máriatövis kivonata és az epeutakat tisztitó Ursofalkot. Vérképe javult valamit, de korántsem tökéletes. Lábgyengesége is javult valamit, bár az ilyen tünetekre bevált recept szerint gyógynövényekből készült, és egyébként nagyon rossz ízű indián gyógyszert kishalba rejtve sem akarta megenni.
Végül a tőlem elfogadott enyhe erőszakkal a „felső madárfogással” kinyitott szájába nyomva két hónapos kúra alatt ígéretesnek tűnt, de december végén elkezdett felém csipkedni, sőt rám is szólt. Ezt annak véltem, hogy megunta a beavatkozást az életébe, vagy mint most már a 9-es kórterem revírjének birtokosa így adja tudtomra, hogy a fészek az ő felségterülete, és különben se nyúlkálgassak hozzá. A kórterembe vitt mesterséges fészek jó ötlet volt, bár nem rakott keresztbe rajta egyetlen gallyat sem, de elfoglalta és őrzi. Tavaly Lucával próbálták ugyanitt, ugyanezt, de nem volt semmi és utána a Kisröpdében kiépített fészekben sem. De itt legalább az össze-viszsza belerakott ujjnyi ágakon ujjaival kapaszkodva egyensúlyoz, mely a markát erősíti, és kénytelen használni a fájós lábait. A másik hímet, a dunaföldvárit, melyet társaság miatt tettünk mellé, nem engedte oda, de az után ugyan ezen okból hozzá társított Szelídkét még annak lábadozó időszakában elfogadta. De amióta hónapok múlva pároztatás céljából visszatettük hozzá, Szelídke csipked oda, ami a tapasztaltabbak szerint ha nem is kedveskedés, de bekamerázott párok között a természetben megszokott látvány. Addig nincs ezzel baj, amíg az egyébként domináns, és a hímnél nagyobb és erősebb tojó karommal nem támad. De szárnyával verdesve Bogyót leugrasztja a fészekről, a helyiség másik felén lévő tuskóra. Bogyó a következő lendülettel visszajön és ő ugrasztja le Szelídkét, és ezt addig csinálják, amíg meg nem unják. Akkor nyugi van egy darabig, látszólag békésen ülnek a fészekben egymás mellett, de nem annyira közel, mint a párban állók. A kaján sem vesznek össze, megeszik. Amióta Bogyót nem tudjuk külön etetni a szájába tett kishalakkal, mindketten a preparált halakat eszik. Bogyónak vélhetően a fél éves kórteremben tartás során a természetes napfény hiánya, és a fagyasztott halban károsodott D-vitamin hiány miatt röntgenfelvételen kimutatott csontritkulása lett, ami lehet, hogy eddig is volt, emiatt a halakat most már nagy adag ADE vitaminnal és kálciummal fecskendezzük be. A fagyasztás esetleges vitaminokra káros hatása miatt ezt kiterjesztettük az egész madárparki állomány takarmányozására, ami dolgozóinknak több óra pluszmunkát jelent. Ez már harmadik hete tart, és ez alatt már alakulhatott valamit a csontritkulás.
Másnap melegfront érkezett, és Szelídke karommal támadt Bogyóra, melyet az sikeresen kivédett, de azzal a lendülettel tettük ki Szelídkét a Nagyröpdébe. Keménykedjen ott a többi sassal. Bogyó is kikerül a napokban, mert túl van a gyógykezeléseken és márciusban már a réti sasoknál egyébként sincs párzási szezon. Kell a hely is a következőnek: az elengedésre várományos darázsölyvünket kell megtanítani, hogy hogyan keressen és találjon darázsfészket a természetben. Ennek módszerét most találjuk ki, és következő lapszámunkban tesszük közzé.
Dr. Déri János
