Megkezdődött…
Igen, megkezdődött a csúcsszezon. Májusban szokott, de késett. Valamiért. Kevesebb a beteg, kevesebb a madár. Nem az aszály. Nem a háború, nem a válság. Csak úgy. Van ilyen. Nem soványak a kisgólyák, nem fejletlenek, nincsenek, és nem is voltak veszélyben, és most kirepültek, időben, amikor szoktak, július közepétől augusztus közepéig, teljesen rendben. Az, hogy leszállnak valahova, és ott állnak, akár rossz helyen, út közepén, és nem akarnak felrepülni, ez az első szárnypróbálgatás teljesen normális menete.
Nem baj, nem katasztrófa, nem klímaváltozás, semmi köze a politikához, sem az ukrán háborúhoz, sem az emberek esetleges bajához. Ilyen szokott lenni mindig, egy éve, tíz éve, száz éve és ezer éve is. Mint ahogy a kisgyerek először feláll, tesz egy lépést, és leül. És ott marad. Majd megint feláll és pár nap alatt teljesen jól járkál, majd futkározik. A kisgólya amikor fel tud állni a fészekben, akkor már repülni is tud. Ezt nem csak mi tudjuk, hanem a szülei is. És onnantól kezdve (Hajdú-Biharban így mondják) már nem etetik őket, hanem a szomszéd villanyoszlopról incselkedve mutogatják a békát, hogy ha kell gyere ide érte. Vége a mamahotelnek, tessék megdolgozni a kajáért. Sőt, ha az idő szólítja őket, augusztus közepén nemes egyszerűséggel otthagyják őket akár a fészekben, és elvonulnak Afrikába. De csak azokat hagyják ott, akik már röpképesek. Amíg nem, addig kitartanak akár szeptemberig. Nincs fészekből kiesett kisgólya.
Nem tud kiesni egy méteres fészekből, amikor sem állni, sem járni nem tud, és nem is akar. Csak, ha kidobják. A természet ezt így oldotta meg. Amikor fel tud állni, már kinőttek a hosszú fekete evezőtollai, amivel már le tud vitorlázni akkor is, ha szélvihar kényszeríti erre. Ha nem, akkor meglapul a fészekben, és maximum a fészekkel együtt ér földet, ha az nem volt stabil. Nem stabil, ha túl nagy, és belekap a szél, főleg, ha elkorrodált a fészektartó a villanyoszlopon. Volt ilyen, van, és lesz is, akkor tényleg segíteni kell. De nem kell összeszedni az összes kirepült kisgólyát az országban, sem azon kívül. Napi 10-20 kirepült kisgólya érkezik hozzánk naponta, határon innen és túlról, melyek közül egy-kettő szorul valóban segítségre. Főleg a lábuk törik, mert hosszú, és mindenhova beakad. A lábszár- és csűdtörés a leggyakoribb, ahol alig van lágyszövet a csont és a bőr között. Ezért, ha eltörik a láb, a csont rögtön kiszúrja a bőrt, sőt elvágja annak felét-harmadát. Mindenki azt hiszi, még ebben jártas egzotikus szakállatorvosok is, hogy csak a bőr tartja a törött lábat, és lenyisszantja, holott minden izom, in, ér, és ideg megvan. Még akkor is, ha a törött csont akár teljes hosszában kiáll a felhasított bőr alól.
A bőr ott van, és minden ott van, csak vissza kell tudni húzni, és varrni, időben. És ezen van a hangsúly. Az időn. Aznap is fontos, hogy azonnal, vagy egy óra múlva, mert ha az ereket elszorítja valami, akár a megváltozott lábállás, akár egy sín, vagy a kötés, vagy csak az idő múlása okozza, hogy beduzzad a lábvég, akkor nagyon nehéz megtartani a lábat. Napi többszöri jódkáli kenőcsös masszírozás, váltakozó hideg-meleg víz, meleg párakötés, lézer és mágnesterápia szükséges napokig, hetekig. A lehetséges egyedüli megoldás csak a műtét, csak és kizárólag fémes belső és külső rögzítés lehetőleg az első napon. Ha később kerül rá sor, akkor is jobb lesz, mint volt, de kevesebb az esély a teljes gyógyulásra. Sajnos benne van a pakliban, hogy elhal a láb, de akkor művégtaggal él tovább a madár nálunk élete végéig, mert így elengedni nem lehet.
Ezért nagyon fontos, hogy a baleset után azonnal hozzánk kerüljön. Akkor is, ha egy láb többszörös, akár szilánkos, vagy mindkét láb nyílt törése áll fenn. Nehéz, de kellő gyakorlattal megbirkózunk vele. Mondhatni rutin műtét, naponta kettő-három, van, amikor több. Más is meg tudja csinálni, de nem biztos, hogy akarja. Ezért altattak el egy aszódi gólyát mindkét lábának nyílt törésével több órás facebook, messenger és telefonos intézkedés eredményeként a hivatalos természetvédelem hivatali útján, az előírt protokoll szerinti legközelebbi állami mentőhelyen. Mi is ott voltunk, lettünk volna, mert volt önkéntes, aki elhozza azonnali műtétre, de a megtaláló hallgatott a madármentő csoportokban ötletelő fotelharcosokra… Szóval meg lehet csinálni, meg is tudjuk, legalábbis megpróbáljuk, akkor is, ha más nem meri, vagy nem tudja. Bárhonnan eljuttatható aznap a törött lábú, vagy szárnyú gólyamadár az országból hozzánk. Nem kell bejelentkezni, nem kell megbeszélni, 0-24-ben átvesszük a beteget a helyszínen.
Dr. Déri János
