Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Több, mint 20 éve hagyomány, hogy a hortobágyi Hídi Vásár rendezvényeinek egyik színfoltja a Madárkórházban meggyógyult és a szabad életre felkészített gólyák elengedése. Ez a rendezvénysorozat minden napján déli 12-kor kezdődik, és az érdeklődők, látogatók erre önkánt jelentkezők saját kezű közreműködésével történik, melyre szeretettel hívunk és várunk mindenkit.

Videó az idei szabadon engedésekről:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Azért ekkor engedjük őket szabadon, mert a gólyák már augusztus első heteiben is megkezdhetik vonulásukat, de ezekben a napokban indulnak Afrikába utoljára. A gyógyult és a szabadon engedésre felkészített gólyáinkat más most is folyamatosan engedjük szabadon, de ezt az utolsó alkalmat akkor is kihasználjuk, ha a Hídi Vásár, augusztus 20-i rendezvényei esetleges járványvédelmi intézkedések miatt elmaradnak, vagy korlátozások alá esnek, mert a gólyáknak menniük kell. Lehetnek közöttük már gyógyult lábasok, szárnyasok, áramütöttek, és sok olyan fiatal, melyeket még tojás- vagy fióka korában mentettünk fészekből, szüleik dobták ki, vagy vihar verte le, és heteket hónapokat töltött nálunk, de még több olyan, melyek az utóbbi hetekben, vagy napokban érkeztek, és gyors gyógyulást követően csak a villanyoszlopra szállásról való leszoktatás és a légvezetékekkel való ütközés elkerülése miatt tartunk pár napig a kisebbik nagyröpdénkben, majd két héten át az embertől és az autóktól, vadászoktól való távolságtartásra, és a sasokkal való konfliktusok elkerülésére szoktatjuk őket.

Ezt úgy oldjuk meg, hogy a túlélő röpdében villanypásztorral szerelt villanyoszlop pár között a légvezeték is ráz, de csak egy kicsit, és mivel ez a legmagasabb pont a röpdében, egyszer mindegyik megpróbál rá felszállni, de azonnal el is megy tőle a kedve. A röpdében ölyvek és tartósan sérült, röpképtelen sasok is vannak, melyek nem esznek gólyát, nem is érik utol gyalog a repülős fiatalokat sem, de rájuk mozdulhatnak, hogy a táplálékukat elvegyék, mint ahogyan versengeniük kell a többi gólyával is ezért. Megtanulják, hogy figyeljenek, mert a másik röpdében már repülős sasok is vannak, melyek nem viccelnek. A napi többszöri válogatás, megzavarás során repülésre kényszerített gólyák közül azokat fogjuk ki, melyek legjobban repülnek és az ember közeledtére legelőször szállnak fel.

Riport a felkészítésről:

A befogás előtt hangosan járó motorú és dudáló autókkal vesszük körül a röpdét és lövést imitáló karikás ostor csergetéssel, és számukra fegyvernek látszó seprűnyéllel ijesztgetjük őket.

Csak azokat engedjük el, és javasoljuk minden más mentőhelyen tartott és elengedésre váró gólya mellett minden más madár esetében is, hogy lehetőleg ezen kiképzést teljesítő egyedek kerüljenek ki a természetbe, hogy ne legyenek az elektromosság, autók, máltai-, arab- és afrikai vadászok, vagy sasok áldozatai. Jelenleg 40 gólya van a túlélő röpdében, melyeket hetente cserélünk, de mindig van annyi hely, hogy minden olyan szabadon engedésre váró gólyát és más madarat tudjunk fogadni más mentőhelyekről, ahol igénybe veszik ezen ingyenesen felajánlott lehetőséget. A Mályi Természetvédelmi Egyesület évek óta él vele, jelenleg 4 fiatal gólyájukat trenírozunk, melyek majd az Aggteleki Nemzeti Parkba kerülnek vissza szabadon bocsátásra.  

Dr. Déri János