- Országosan hívható diszpécserszolgálat: Madárkórház Alapítvány Ügyelet: 0630/535-64-84 Jelmagyarázat: -Madármentő állomások, -A Madárkórház Alapítvány önkéntesei,-Önkéntes madármentők, civil szer[...]
Nyár
Veszélyek a pusztán
A védett területeken elvben nincs vadászat, nincs mezőgazdasági vegyszerezés, nincs járműforgalom, és lassan az elektromos vezetékek is a föld alá kerülnek.
Az emberi tényező azonban itt is jelen van. Van orvvadászat, szándékos mérgezés, turista forgalom, és még sok villanyoszlop és vezeték. Van pusztai tűz, amit emberek gyújtanak, és van belvíz, ami magával hozza a máshol használt vegyszereket, mérgeket. Van szemetelés, és madarak lábait lefűző horgászzsinór.
Ragadozó madarak
A kerecsensólyom az ókortól napjainkig a legkeresettebb solymászmadár. Nagy, erős, szép, és mindenre megtanítható. Főleg intelligenciája és a gazdájához való kötődése miatt kedvelik, olyan, mint a magyar vizsla a 
vadászkutyák között. Legjobban ürgét szeret fogni, de az arabok használják galléros túzok és gazella vadászatra is. A gazellát persze nem öli meg, csak lelassítja, amíg a lovas vadászok utolérik. Elterjedése kedvenc tápláléka, az ürge elterjedésével egyezik meg, mely az Altájtól a Kisalföldig húzódik. A turul legenda igaz: Oseinket, akik a solymászatot annak idején behozták Európába, valóban a turul vezette. Mivel hazánk határainál nyugatabbra és északabbra nem fordul elő, mert ott már nem alföld, hanem hegyek vannak, és ürge helyett mormota él, amit a nyílt területen vadászó sólyom nem kedvel, a mai napig Magyarország a kerecsen elterjedésének nyugati határa.
A mezőgazdasági kemizáció, a DDT, az 50-es, 60-as években a károsnak ítélt ragadozók fokozott vadászata mellett a solymászat számlájára írt, de valójában a kereskedelmi célú fészekfosztogatók is hozzájárultak ahhoz, hogy a 70-es években néhány párra csökkent a hazai fészkelő kerecsensólymok száma. Hála a hazai és nemzetközi környezet- és természetvédelemnek, ma már több, mint száz pár fészkel nálunk.
Ez nem mondható el az ázsiai populációról, mely töredékére esett vissza. Ebben máig jelentős szerepe van az arab solymászoknak, akik vagyonokat áldoznak egy-egy szép vadon fogott példányért. Legtöbbre a kazahsztáni „arany színű” változatát tartják, az európai kerecsen nem annyira keresett. A közép ázsiai országokból a legutóbbi időkig ezerszámra szállították a sólymokat a gazdag arab országokba illegálisan, vagy államközi szerződés keretében hivatalosan is.
Amíg az európai és ázsiai solymászok a régen saját igényeik kielégítésére vad sólymok fészkéből szedték ki a fiókákat, ügyeltek arra, hogy maradjon utánpótlás. Akkor is őrizték a fészket, azért, hogy ne más fossza ki. Akkor is volt kereskedelem, a török hódoltság idején előfordult, hogy sólymokban fizettük az adót. Mégis volt sólyom elég.
Ma már csak tenyésztett sólyommal lehet vadászni, Magyarországon – a visszaélések kizárása miatt – nem szabad kerecsennel solymászni, solymászati vagy kereskedelmi céllal nem is tenyészthető. A tartósan sérült példányokat solymászok segítségével mentőhelyeken tenyésztik, és utódaikat szabadon bocsátják.
A fészkeket nálunk már nem kell őrizni a fészekrablók ellen, és remélhetőleg az ázsiaiakat sem sokáig, mert egy évtizede az araboknál is megjelentek a mesterségesen tenyésztett hibrid sólymok, melyek (kívánság szerint) még nagyobbak, még szebbek, ráadásul legálisak és olcsóbbak, mint az egyre nehezebben hozzáférhető északi és kerecsensólymok.
