Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A mára kialakult járványhelyzet a lakosságot ugyan érinti, de a természet rendjét nem állítja meg. A madárvilág továbbra is él, szaporodik, táplálkozik, és sajnos sérül is. Így amellett, hogy bár látogatókat nem fogadhatunk, a higiéniai szabályok szigorú betartásával és fokozott odafigyeléssel fogadjuk, és ellátjuk a hozzánk érkező beteg madarakat. De ebben a cikkben most nem a szomorú hírekről szeretnénk beszámolni, abból van elég így is. Inkább írunk egy kicsit életünk boldogabb pillanatairól:

Eljött a tavasz… A természet megújulásra, reprodukcióra készteti élő alkotóelemeit. A tél elmúlásával egy új év, egy új jövő kezdődik. Újra élet költözik oda, ahol eddig hideg és élettelen csend honolt. Az élővilág feléled, és nem késlekedik. A növények zöld hajtásokat, virágokat hoznak. Vermelő, téli álmot alvó állataink felébrednek. Megérkeznek vándorló madaraink téli szálláshelyükről, természetesen régi fészkük felújítására, benépesítésére. Hallgatnak a természet hívó szavára, szaporodni és sokasodni vágynak, hogy utódaik birtokba vehessék a kitárulkozó természetet.

Így történt ez a nálunk lakó áttelelt, valamint tartósan sérült madarakkal is. Ösztöneik arra sarkallták őket, hogy utódoknak készítsenek elő új életet. Az Afrikából visszatérő gólyákkal összehangoltan, ugyanazon napon gólyakertünkben, ölyvkertünkben és röpdénkben is megindult a fészeképítési láz.

Gólyakertünkben jelen pillanatban három, földre helyezett gólyafészeknél tartunk. Az egyikben már három, a másodikban egy tojás várja hogy fióka kelhessen ki belőle, a harmadikban pedig még most járják a násztáncot a szülők.

Az építkezést párválasztás, majd komoly hatalmi harcok előzték meg a legmegfelelőbb helyért. Végül kialakult a sorrend. Reméljük, minél nagyobb sikerrel fészkelnek… A mi dolgunk egyenlőre csak annyi, hogy biztosítsuk nekik a megfelelő biztonságot, nyugalmat, no és persze az elegendő fészekanyagot.

Így udvarolnak gólyáink:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Röpdéinkben szintén tartósan sérült, röpképtelen gólyáink a számukra kihelyezett lépcsős építményekre elkezdték hordani gallyaikat. A kisröpdében egy gólyapár fészkel pillanatnyilag. A nagyröpdében pedig a négy fészkelő helyből itt egyenlőre kettőbe költöztek gólyák. Hogy miért nem mind a négybe mint tavaly? Annak is szokatlan az oka:

Gólya fészket foglaltak a rétisasok.

December helyett most, ami már nem lehet annyira komoly fészkelési szándék, inkább a dominancia kifejezése, de a 10 éve ott fészkelő, és a sasokat tisztes távolság tartásra bíró gólyapártól most Szelídke elbitorolta a fészket. Ő az, aki 4 éves, már ivarérett, de nem tenyészérett, immatur tojó, akinek nem volt megfelelő Bogyó a 9-es kórteremben. Viszont a röpképes Bogyó helyett most egy félszárnyú hímmel kaptuk rajta a fészekben.

Fotógaléria röpdéink fészkeiről:

Nem csak a röpdéink és gólyakertünk lakóit, a gólyákat és a rétisasokat érintette meg a természet hívó szava, hanem az “ölyvkertünkben” üldögélő szelíd, emberhez szokott madarainkat is. Helyüket, ülőfájukat egyre intenzívebben védik. Közeledésünkre hol hívogatóan sipákolnak, „hápognak”, hol elutasítóan cirregnek. Sába, a pusztai sas és Csacsogó szintén sürög, forog, rendezkedik. Fészekkezdeményükön napról napra többet ücsörögnek. Mint az minden évben megszoktuk tőlük, hamarosan nekik is érkezik az első tojás.

Sajnos viszont nekik már nem lehetnek utódaik. Neveltetésük után az őket gondozó emberek jelentik számukra a fajtársat és párjaikat. Emiatt persze nem akarjuk őket megfosztani a tavasz örömeitől. Ők szeretnének fészkelni, tehát hagyjuk nekik. Ha tojásaik tényleges szaporodási aktus hiányában terméketlenek is lesznek, a lehető legnagyobb odaadással, lelkiismerettel fogják őket őrizni fészkeikben…:)

Sába fészkét rendezgeti:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Fészekrakó programot indítottunk tehát tartósan sérült madaraink számára. Természetesen nem jár hitellel, kötelezettségekkel, elvárásokkal… Elég fizetség számunkra, ha egyáltalán megtisztelnek minket azzal, hogy pont nálunk adnak életet utódaiknak. Igyekszünk mindent megtenni, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.

A madarak szaporodási ciklusa ugyanis igen érzékeny. Ellentétben más állatfajokkal szexuális képességeik megszűnnek ha életkörülményeik nem megfelelőek. Ha nincs meg a megfelelő nyugalom, túl sok a zavarás, kevés a napfény, nincs elég táplálék, fészekanyag vagy napfény, a tojók máris képtelenek lesznek tojást rakni. Hormonháztartásuk visszaáll az asszexuális időszaknak megfelelő állapotra. A természet úgy programozta őket, hogy ha a szaporodás kicsit is kérdéses, elsősorban saját túlélésükkel foglalkozzanak, az utódtervezést pedig halasszák későbbre. A tojók progeszteron és ösztrogén szintje visszacsökken. Az esetleges stressz hatására pedig a kortikoszteroidok szintje megemelkedik, minek hatására agresszívabbak lesznek. Tehát inkább túlélnek, mint örülnek. Mesterségesen körülmények közt tartott vadmadaraknál gyakran okoz hasonló problémát a tartás által okozott stressz. Életben maradnak, de nem szaporodnak. Szabadnak születtek, utódaikat is akként kívánják felnevelni…

Állatkertekben, állatmenhelyeken a tartási körülmények megfelelőségének mutatója, hogy szaporodik e vajon az adott állat. Ha nem, még nem biztos, hogy nincs megfelelően ellátva. De ha igen, az egyet jelent azzal, hogy megszokta, elfogadta környezetét, biztonságban érzi magát, mindent megkap, amit a természetben is megszerezne magának.

Ezért tölt el minket akkora örömmel tartósan sérült pácienseink fészkelési hajlama. Nem volt hiába fáradozásunk, sikerült megfelelő körülményeket biztosítanunk betegeink számára. Otthon érzik magukat… Örülnénk, ha tavalyhoz hasonlóan idén is egészséges fiókákkal gazdagítanák a természetet, ha őket már nem is tudjuk szabadon engedni.

Déri Balázs