Daru sarki fényben

Ha egy geget szeretnénk ebből a címből kihozni, akkor itt most egy utcai lámpa által megvilágított emelődaru képe jelenhetne meg, de természetesen nem erről van szó. A sokak által ismert, de legtöbbünk által csak képekről ismert aurora borealisról és az eurázsiai daruról, vagy csak simán daruról, a madárról, mely a Hortobágyi Nemzeti Park emblémáján szerepel, mely a hűség és éberség jelképe, és melynek hangjától őszidőn hangos a puszta. Ilyenkor nem csak a darvak érkeznek nagy tömegben a pusztára, hanem a kirándulók is, akik szeretnék maguk is látni e méltán híres jelenséget, és ha már itt vannak, a legtöbben szeretnék meg is örökíteni. A legkülönfélébb képrögzítő eszközökkel jönnek, tablettel, telefonnal, kamerával, fényképezőgéppel, van, akinek több is lóg egyszerre a nyakában, mint egy komoly sajtótájékoztatón a buzgó fotóriporternek, nem akarnak lemaradni „a” pillanatról. Arról, amit láttak már egy másik fotón, a naplementében éjszakázni húzó darvak látványára beindul a fantázia, előkerül a hatalmas teleobjektív, és az „ilyet én is lövök” felbuzdulásával elkészítik a tizennyolcezer ötszázhuszonkettedik daru fotót, amit büszkén mutogatnak. Nem szabad lebecsülni ezt az igyekezetet, sőt, hiszen aki a természet szépségeire nyitott, azt támogatni kell, mert amit szeret, azt védeni is fogja. Inkább a képdömping alapján érzi néha az ember, főleg, ha maga is fotózik, hogy jó lenne valami mást is látni. A daru sarki fényben ilyen ritkaság. Nem csak képen, élőben is. Ahhoz, hogy egy ilyen fotó elkészülhessen, több dolog szerencsés együttállására van szükség. Arra, hogy eléggé északon legyen az ember, hogy legyen sarki fény, és amikor az még látható, a vonulás előtt legyen még ott daru is. A kép Finnország északi részén készült, fotósáról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elhivatott, tulajdonképpen a darvak miatt adta fel az itthoni életét és költözött oda több mint egy évtizede, aminek nagyjából a felét várakozással töltötte. Erre az együttállásra várt. Éveket. Végre megadatott neki. Most tovább vár, hogy legalább még egy ilyen fotót készíthessen, egy jobbat, egy másikat, hogy újból együtt láthassa ezt a két lélegzetelállítóan szép jelenséget, a kedvenc madarát, és a napkitöréseknek köszönhető káprázatos fénynyalábokat. Irigylésre méltó helyzet, de nem biztos, hogy mindannyian képesek lennénk megörökíteni. Kell hozzá az is, hogy valaki kivárja, az a nagyjából öt év.

Veres Hajnalka

Támogatásával Ön is hozzájárulhat, hogy még több madár kerülhessen vissza egészségesen a természetbe!
Madárkórház Alapítvány, adószám: 18557899-1-09

Rendelkező Nyilatkozat a személyi jövedelemadó 1+1%-áról:

rendelkező nyilatkozat 1+1%-ról

Bankszámlaszám: HU50 59900029-10001868-00000000, Takarékbank

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!

Friss híreink

  • Gólya élet

  • Tavaly ilyenkor megírtam, hogy mi a tennivaló a fészkelni nem tudó gólyákkal. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai írá[...]
  • A fekete gólya körei

  • A 2000-ben végzett felmérések alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelk[...]

A Pusztadoktor Magazinból

  • Gólya élet

  • Tavaly ilyenkor megírtam, hogy mi a tennivaló a fészkelni nem tudó gólyákkal. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai írá[...]
  • A fekete gólya körei

  • A 2000-ben végzett felmérések alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelk[...]
  • Ritka, mint a fekete gólya

  • A fehér gólyát szinte minden magyar ember ismeri a mesékből és az életből is, hiszen a lakott területek madara. Nem[...]

Betegeink

  • Egy jelkép új élete

  • Az emberi tevékenységek következtében nagyon sok madár sérül vagy betegszik meg. Baleset, orvvadászat, mérgezés: mind-m[...]
  • Pajzsos cankó a műtőasztalon

  • Az elepi halastavak környékén került kézre ez a törékeny, csodálatos partfutó madár. Jobb szárnya szilánkosan tört. Műt[...]