Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Madármentés, amíg a beteg orvoshoz kerül

Miről ismerjük meg a beteg madarat? Arról, hogy hagyja magát megfogni. Ha egy madarat meg lehet fogni, akkor nagyon súlyos beteg. A vadmadár fél az embertől, és számára biztonságos távolságot tartva elrepül. Akkor is, ha esetleg beteg. Ha nem repül el, akkor vagy sérült a szárnya, vagy olyan súlyos beteg, hogy órái, vagy percei vannak hátra.

A beteg madarat meg kell fogni!

Akkor és ott, ahol észrevettük. Ki kell használni a lehetőséget, hogy megmentsük, mert lehet, hogy összeszedi magát, és utolsó erejével mégis elszáll, és nem találjuk meg. Akkor pedig biztos, hogy nyomorultul elpusztul.

Megfogás: A sérült, beteg madarak fellelhetősége az utak mentén, villanyvezetékek alatt, villanyoszlopok tövében, baromfitelepek, fácántelepek környékén és vizekben gyakoribb. Főleg a nagyobb testűek, elsősorban ragadozók és nagy gázló madarak kerülnek meg, mert egyrészt jobban észrevehetőek, másrészt nagyobb energiatartalékaik révén tovább bírják ki élve, mint az apróbb énekesek.

A beteg madarak megfogása balesetveszélyes lehet, a ragadozók karmaikkal, a gólyák, gémek csőrükkel védekezhetnek. Ezért célszerű a madár fejét letakarni, és bőrkesztyűvel a csüdjét és nyakát óvatosan átfogva, szárnyát testéhez simítva, hónunk alá véve rögzíteni.

Elsősegélynyújtás: Fertőzőbetegségek, és különösen a madárinfluenza esetleges előfordulása miatt gumi vagy fóliakesztyű és szájmaszk használata ajánlott. Helyszíni elsősegély nyújtáskor jó, hogyha van segítő. A beteg vizsgálata során először a végtagok rendellenes mozgathatóságát vizsgáljuk az általában gyakori törések megállapítása érdekében. Az esetleg vérző végtagot be kell kötni, nyílt törés esetén a kiálló csontvéget a szennyeződés megelőzésére gézlappal kell fedni és erre vattacsomót kötve, fiziológiás sóoldattal nedvesen tartani. Hanincs más, ideiglenesen tiszta ruha és vízis megfelel. A csonthártya szennyeződése, kiszáradása a csontvég elhalásához vezet, ezért a higiénia és a nedvesen tartás a madár rehabilitációja szempontjából elengedhetetlenül fontos. A végtagot kötéssel helyzetében, és a testhez is rögzíteni kell. Nyílt törés esetén azonnal, órákon belül, de legkésőbb aznapi műtéttel lehet a végtagot megmenteni. Ezért az altatás közben esetleg fellépő hányás megelőzésére ne etessük meg a beteget. A kondíció a mellizomzat tapintásával, a valószínű kiszáradás a lábujjak tövén a bőr ráncba emelésével vizsgálható. Ha a ránc lassan, vagy egyáltalán nem simul el, súlyosan kiszáradt a beteg. Ilyenkor próbáljuk meg pohárból óvatosan megitatni, vagy az alsó csőrkávájába vizet csepegtetni. Fontos, hogyne kerüljön víz a légcsövébe.  A kiszáradt madarat ne etessük, mert az emésztéshez szükséges nedvek kiválasztása további folyadékot von el! Ezért ha nem iszik, sürgősen állatorvoshoz kell vinni és infúziót, vagy fiziológiás sóoldatot kell vénába, vagy ha ez kistestű madaraknál nehéz, a comb bőre alá fecskendezni.

Szállítás: A madarat lehetőleg ruhával, vagy fűvel, szalmával bélelt kartondobozban (és soha nem ketrecben!) kell szállítani!  A doboz akkora legyen, hogy a madár összecsukott szárnyakkal és maga alá húzott lábakkal éppen elférjen benne, de a farkát ne gyűrje! Ne lásson ki, egy másfél órás időszakra levegőző lyukak sem kellenek! Ha a szállítás elhúzódik, a beteg maximum néhány óráig maradhat a szűk dobozban! A dobozt minden esetben jól be kell kötni, de még jobb széles ragasztószalaggal is lezárni! A dobozban lévő beteget rázkódás, felbillenés lehetőségét kizárva, csendben, rádió használat nélkül, gépkocsiban szállítsuk, a lehető leghamarabb kórházba. Mindenképpen kerüljük el, hogy a madár a kocsiban kiszabaduljon,veszélyeztetve ezzel a vezetés biztonságát, nem beszélve arról, hogy az ablak üvegen át kitörni akaró beteg súlyos sérüléseket szerezhet magának. (A héja, karvaly és a parlagi sas mind nagy „szabadulóművész” rájuk kétszeres gonddal kell odafigyelni!) Ezért ajánlott, hogy a betegszállításnál a sofőrön kívül még egy fő legyen jelen, a szállítás során felmerülő, minden esetben „kétemberes” segítségnyújtásra. Minden felesleges stressztől óvjuk, nem kell nézegetni, mutogatni, újra és újra vizsgálgatni. De ha nagyon vergődik, nézzük meg, mert lehet, hogy belegabalyodott a kötésbe, ráfogott a saját szárnyára, hanyatt, vagy keresztbe fordulhatott a dobozban, vagy esetleg hány és félrenyel, vagy vérzik. Nyári melegben semmi képen ne hagyjuk a lezártkocsiban, lehetőleg klímás autóban, vagy nyitott ablaknál szállítsuk. A kórházba kerülés gyorsaságának meghatározó szerepe van a madár megmentése szempontjából. A késedelemből adódó káros következmények a beteg életét is veszélyeztetik. Nyílt törésesetében a csont, vagy a lágy szövetek akár részleges elhalása – a legszakszerűbb kezelés ellenére is – tartós mozgáskorlátozottságához vezethet. Amennyiben a természetvédelem jelenlegi hivatalos álláspontja szerint a védett „tömegfajok”(mint pl. az egerészölyv), vagy az akár fokozottan védett, de szintén gyakoribb fajok (mint pl. fehér gólya) nyomorék egyedeinek – a jogszabály fogalmazása szerint – „hasznosítására” nincs más lehetőség, ezek elaltatását szorgalmazzák.Viszonylag egyszerű, könnyen gyógyuló sérülések, vagy akár egy néhány napos pihenéssel rendbe hozható agyrázkódás miatt kézre került beteg is a folyamatos stresszhelyzetet jelentő fogva tartás következtében felborult hormonháztartása miatt feléli energia tartalékait és elpusztulhat. A folyadékpótlás fent leírt esetében való infúziós elsősegély nyújtás kivételével vadmadarak kezelésére és elhelyezésére nem szakosodott állatorvosi rendelő, vagy akár állatkórház sem tudja minden esetben a szabadon bocsátás rendkívül igényes előkészítésének megfelelő ellátást biztosítani a beteg madarak részére. Ezért a sérültek madárkórházba való szállításának életbevágó jelentősége van!

A madárkórház

Hortobágyon, a Madárkórház Alapítvány az országban egyedül álló kórházat működtet. Az intézmény az egész ország területéről, de főként a Hortobágyi és Bükki Nemzeti Parkból bekerülő, sérült, beteg, védett madarak állatorvosi ellátását, kórházi ápolását és rehabilitációját végzi. Az évente beérkező 200-300 beteg közül 35-40 % visszakerül a természetbe.

A hortobágyi madárkórház 1999 óta működik. A madármentő tevékenység szervezett formában 1991-óta folyik a Hortobágyi Nemzeti Park Górés tanyán lévő ragadozómadár rehabilitációs állomásán. Ott jelenleg csak a már gyógyult páciensek rehabilitációja és a szabadon engedésre alkalmatlan, fokozottan védett madarak zárt téri tenyésztése történik. Az állatorvosi ellátást igénylő betegek kezelésére Hortobágy községben állat egészségügyi centrumot hoztunk létre. Itt a madárkórház mellett a visszavadításra alkalmas nagy sasröpde, állatgyógyszertár, nyilvános labor is működik. Kórházi szintű működéshez megfelelő szakosított ellátást lehetővé tevő helyiségek (vizsgáló, röntgen, műtó, labor, fertőző betegelkülönítő, intenzív osztály), megfelelő műszerezettség, és a betegek elhelyezéséhez a gyógyulási fokozatoknak megfelelő, különböző méretű és belső kialakítású helyiségek, kifutók, röpdék, és 24 órás szakorvosi felügyelet szükségesek. Ez utóbbit dr. Déri János és távollétében helyettesítő önkéntes állatorvosok látják el. A kórházi működéshez kutató és oktató tevékenység is társul, melyet a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Belgyógyászati Tanszékéről dr. Beregi Attila docens koordinál. Évek óta bel- és külföldi állatorvostan-hallgatók töltik itt szakmai gyakorlataikat, és több egyetemista, diák önkéntes is segíti nyaranta a munkát. A kórház nyitott, melyet a hortobágyi Madárparkban a látogatók számára látványkórház, madármentő kiállítás és öko-teleház egészít ki, és látogatható nagyröpdével, tavakkal, játszótérrel, pihenőparkkal vesz körül, ahol a madarak rehabilitációja végig figyelemmel kísérhető.