Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Anyuka és önkéntes
Kedves olvasóink találkozhattak már – ha nem is élőben, de legalább lapunk hasábjain – önkénteseinkkel, akiket
2015-ös számainkban kezdtünk el bemutatni. Most újra a Hortobágyi Madárpark dolgozóira szegeződik
figyelmünk, akik közül Deliné Szolanics Zsuzsannát mutatom be, mint a Madárpark önkéntes dolgozóját. De
életpályájukon és számos élményükön kívül még megelevenítem virtuálisan a Madárpark lakóit is, mely jellemzésekkel
remélem, hogy közelebb viszem Olvasóinkat a Természet szépségeihez.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a Hortobágyi Madárparkkal?
– 2007-ben voltunk ott először, amikor is találtunk séta közben egy földön heverő beteg madárkát. A gyerekeim édesapja elment rögtön kalitkáért, és mivel nagy állatbarátok voltunk akkor is, azonnal felvettük a kapcsolatot a Madárparkkal. Az állatkát kivittük Hortobágyra, és amíg Déri doktor műtötte, addig megnéztük a madárkiállítást és a szabadban készült játékokon játszottunk. Olyan gyönyörű élményekkel tértünk haza, hogy amikor legközelebb kikapcsolódni vágytunk, nem volt kérdés, hova megyünk.
– A Madárpark munkatársaként mi a feladatod?
– A Madárkórház második otthonunkká vált. Ahogy gyermekeim nőttek, úgy változott az életünk. Eleinte még nem voltunk önkéntesek. A lányaim hamar megszokták, hogy madarak jönnek és mennek a házban. A két kisebbik lány feladata Cilike cicánk és Zafír lógófülű törpe nyuszink ellátása, amíg a nagylány madarászik. Trixi lányom a sokszor látott solymászbemutatók hatására szeretne majd nagy ragadozó madarat tartani, én pedig egy vadászgörénnyel haverkodnék szívesen. Mára már nem csak önkénteskedünk a Madárparkban, hanem a sérült madarak Debrecenből Hortobágyra juttatásában a kórház dolgozójának kiérkezéséig látjuk el a madarakat. Ezért kérünk minden kedves olvasót, hogy ha Debrecenben sérült madara van, vagy olyat talál, vegye fel velem a kapcsolatot (+36 70-502-1805) és hozza el hozzánk, ahol gondját viseljük mindaddig, míg a Madárpark munkatársa megérkezik és elszállítja a sérült madárkát Hortobágyra.
– Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat az önkénteskedéssel?
– A Nagycsaládosok Országos Egyesületénél dolgozom, mint régióvezető, bár eredetileg programozóként végeztem. Debrecenben élek, egyedül nevelem a lányokat. Önkéntesként dolgozom még a Madárparkon kívül a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesületénél is. Munka mellett egyedülálló anyaként elég szoros a munkabeosztásom, de mindig örömmel tölt el, ha segíthetek. Tavasszal a Madarak és fák napja alkalmából a Debreceni Vörösmarty Általános Iskola örömmel fogadta Dr. Déri Jánost, a Madárkórház igazgatóját, aki közelebb hozta az új nemzedékhez a madarak csodálatos világát, így iskolánk is segítette adományokkal a Madárpark lakóit.
Jenei Andrea Éva
