Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Hattyúmentés a Tisza-tavon
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek a hattyú szó hallatán Csajkovszkij első balettja villan az eszébe, A hattyúk tava. Azt írják, ez a legtöbbet színpadra állított és legismertebb balett, így e testes, ám kecses madár a sas, veréb, vadkacsa verhetetlenül közismert hármasa mellett vélhetően sokak madár szótárában szerepel. A bütykös hattyú költ is nálunk rendszeresen az ország különböző részein, de télen is sokat látni őket, az emberhez könnyen hozzászokik, sokfelé kenyérrel etetik, gyűrűzéskor vagy baj esetén is közelebb lehet csalogatni őket. Azt a hattyút, amit a Madárkórház Alapítvány munkatársai menekítettek ki a Tisza-tóból január elején viszont nem kellett csalogatni, szegény oda volt fagyva a tó jegéhez. Ahogy rutinos madarászok mondják, ez a madár elég balfék tud lenni, gyakran megtéveszti a nedves útfelület is, a csillogást vízfelületnek nézi, és ott landol, felszállni viszont már nem tud róla. Ahhoz hiányzik a víz taposásakor és nekifutáskor keletkező felhajtóerő, ami a hosszú nyakat és a nagy testet képes a levegőbe emelni. Ez a madár azonban nem jutott el idáig, a nedves tollak odafagytak a tóhoz, az ilyen szorítás pedig könnyen a madár halálához vezethet. Ha nem is fagy meg és pusztul éhen, ragadozók, rókák vagy akár kóbor kutyák is okozhatják pusztulását. Telefonon értesítettek bennünket január első napjaiban erről segítséget kérve a madár számára és kis mentőcsapatunk gyorsan összeállt. Beülő, palló, aláöltözet. Ekkor még egyikük sem tudta, hogy a kalandnak ígérkező akció a több évtizede nálunk önkénteskedő Szűcs Edit számára a vártnál maradandóbb élményé válik. A vékony jég Tikos Gergő, a Madárkórház dolgozója alatt berepedt kicsit, Konyhás István is túl nehéz volt ahhoz, hogy megkockáztassa a bejutást, ráadásul neki fontos szerep jutott a biztosításban, így a legkisebb, legkönnyebb mentőalakulat tag, Edit ment a madárért, a fiúk együtt húzták ki őket.
Később egy másik hattyú, amelyik valószínűleg később került oda, vagy jobb kondícióban volt, kiszabadult és el tudott repülni, neki nem volt szüksége mentésre. Ennek a madárnak viszont igen, nagyon legyengülve találtak rá. Ha nincs az a betelefonáló, nem jut el hozzánk az információ, ha dolgozóink nem mennek el érte, nem érte volna meg a következő órákat sem. De hosszan lehetne sorolni, hány madár menekül meg így, emberi segítséggel. Országszerte több tucat önkéntesünkhöz tudjuk irányítani a segítséget kérőket, akiknek egy része a nálunk szerzett tapasztalatok alapján legalább azt meg tudja állapítani, mi a baj, sőt kisebb sérüléseket kezel is sürgősségi ellátásként, vagy legalább segíteni tud a madár Hortobágyra való eljuttatásában. Több tucat madár sorsa múlik ezen, ami hallva a híreket a fagy elől megmenekülő emberekről, felvetheti a kérdést. Miért madarakat mentünk, és nem embereket. A válasz nagyon egyszerű. Mert nekünk az a dolgunk. Erre szegődtünk vagy szerződtünk, nem is tehetünk másként. Most sem, télen. Ezért kereshetnek önök is bennünket, ha sérült madarat találnak. És ehhez kérjük önöktől továbbra is nagylelkű támogatásukat, adományaikat, és nem utolsósorban a figyelmüket. Néhány madár számára csupán ennyi is elég, ha bajba kerül.
Veres Hajnalka