Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Az őszapó (Aegithalos) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében az őszapófélék (Aegithalidae) családjának névadó neme ez egyes szerzők szerint 5–20 fajjal, számos alfajjal.

Egyes fajai Európában, Ázsiában, Amerika északi vagy középső részén élnek. A Nyugat-Palearktiszban, így hazánkban is mindössze egy faja, az éppen ezért többnyire csak közönségesen őszapónak nevezett északi őszapó (Aegithalos caudatus) költ.

Törzse rövid és zömök. Igen rövid, kúpos csőre elöl kihegyesedik. Lába gyenge. Igen hosszú, erősen lépcsőzetes farka villás. Középhosszú szárnyában az első evezőtoll majdnem feleakkora, mint a második; a negyedik, ötödik és hatodik a leghosszabb. Az ivarok színezete hasonló, a fiataloké némileg eltér a felnőttekétől.

Az őszapó március első felében kezdi építeni fészkét, amely sokszor tönkremegy (megrongálódik) a gyakori, erős szélviharok, kései havazások és hideg esőzések miatt. Ezért új fészket építőkkel még április végén és májusban is találkozhatunk. Ezek minden esetben pótköltések. Évente csak egyszer költ, rendszerint április első vagy második felében.

Ovális alakú, zacskószerű, zárt fészket épít, melynek felső harmadában, néha egészen a tetejénél van a bejárati nyílás. Az egész fészket mohából, zuzmóból, háncsból, pók és hernyó fonalaiból szövi. A fészek fala egészen vékony, s csak akkor válik szilárd építménnyé, amikor különböző madarak tollaival vastagon kibéleli. A bejárati nyílást teljesen lezárja néhány nagyobb, rendszerint fácánból származó toll, amelyek akkor is visszahajlanak, amikor a madarak ki-be járnak rajta. Ez valószínűleg megvédi tojásait a kora tavasszal elég gyakori hidegektől.

Az egyes párocskák úgy alszanak, hogy szorosan egymáshoz bújnak, és az egyik a másik fölé rakja a szárnyát, szinte teljesen betakarva. Végtelenül gyöngédek egymáshoz, ami csak fokozza a rokonszenvet. A fogságot jól tűri, de csak párosával. Könnyen szobamadárrá szelídíthető.

Hallgassa meg következő heti madárdalunkat is!

Ha tettszett, ossza meg másokkal is!