Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A vízityúk hazánk gyakori fészkelő madara, egyben természetvédelmi oltalmat is élvez. A guvatfélék családjába tartozik, mely az egyik legidősebb madárcsalád, kialakulásuk nemsokkal a dinoszauruszok után történt. Nevéhez hűen kötődik a vizes élőhelyekhez, a mocsári növényzetben tölti ideje legnagyobb részét, fészket is itt épít. Vonuló madár, októberben költözik el hazánkból. Igen rossz repülő, ritkán látni a levegőben, délre költözése során leginkább éjszaka repül, ezzel elkerülve, hogy a különböző ragadozómadarak könnyű prédájává váljon. Költéshez április környékén lát, majd megfelelő időjárás esetén még további 1-2 alkalommal az év során. Fészkét igen jól megépíti, különböző növényi részekből hordja össze, jellemzően gyékénylevélből. Fészekalja akár 10 tojás fölötti is lehet. Jellemzően igen szoros családi kötelék alakul ki a fiókát és szüleik között, mely jóval tovább tart az önállósodásnál. Augusztusra az adott élőhely vízityúkállománya laza csoportokban táplálkozik a többnyire a nyílt víz és a parti növényzet határán. Élelmük javát különböző vízirovarok alkotják, alkalmanként kisebb kétéltűeket, halakat és növényi részeket is fogyasztanak.

Nyár végén jellemzően a fiatal, tudatlan, gyenge röpképességgel és táplálékkereső képességgel rendelkező vízityúkokból rendszeresen kerülnek be a Madárkórházba. Huzamosabb életben tartásukhoz szükséges a megfelelő, stilizált vízközeli környezet kialakítása, valamint a megszokott táplálékuknak a biztosítása. Szeptember végéig sikeresen el lehet engedni a már meggyógyult, jó kondícióval rendelkező madarakat, mivel elég idejük van visszailleszkedni a vonulásra készülődő fajtársaik közé. Kizárólag vizközelben nyerjék vissza szabadságukat, lehetőleg olyan területen, ahol megtalálható a vízityúk, lévén igen rossz repülők, kis valószínűséggel tudnának egymásra találni, esetleg megkeresni egy mocsarat, tavat, vagy csatornát.

Kiss Balázs