Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Ingyen gyógyítjuk őket, de attól még nekünk pénzbe kerül. Sok pénzbe. És sajnos nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemléletformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elköltenénk ugyanerre, mert sosem elég. Mert a Madárkórház Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Legnagyobb és egyetlen jelentős céges támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 5 milliós bevételt jelent, a többi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett adomány, mely összességében azért jelentős, de legjelentősebb az 1 %, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tudtunk megvalósítani, amíg a feltételek számunkra elérhetőek voltak. De már több, mint 10 éve nem jutunk uniós forrásokhoz. Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1 %-ot és a turisztikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadásokat, de nincsenek jelentős tartalékaink.

Alaptevékenységünk a madárkórház működtetése, mely jóval drágább, mint egy családi, vagy akár egy nemzeti parki mentőhely fenntartása. Nem rezsicsökkentett számlákat fizetünk, hanem ipari áron annak hatszorosát.  A kórtermek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az is megy ki, magasabb higiéniai előírásokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempontjából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom. Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel működni, dolgozóink a diplomás munkabért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdítő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra magától is. Ezt, az 1 % elszámolásával kapcsolatban a NAV évente többször ellenőrzi, és eddig mindig mindent rendben találtak. Ha jönnek váratlan kiadások, mint korábban csak pár hónapig, de most már egész évben a madárinfluenza miatt kétszeres rezsi-, műszer-, védőruha-, berendezés- és munkaerő költséggel működtetett karantén, és más mentőhelyek, állatkertek emiatt nem fogadnak mentett madarat, mi akkor is állunk rendelkezésre.

Most a Ragadós száj-és körömfájás vírus miatt minden más látnivaló bezárt Hortobágyon, jelentős rendezvények maradnak el, így majdnem teljes egészében elmarad a turisztikai bevétel, amely nemcsak önmagában veszteség, hanem a látogató forgalom támogatásokat és az 1 %-os felajánlásokat is generáló hatása is elmarad, ami sokkal jelentősebb kiesés. Ehhez jön még az önkéntes munka csökkenése, és az a tudatformálásból, madármentési ismeretekből, a megelőzést segítő társadalmi hatásának elmaradásából származó természetvédelmi kár, és részünkre többletmunka, melyből további többletköltség adódik. Alkalmanként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönökből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át. Voltak ilyenek, mindig megoldottuk, a Covid miatti zárva tartást is, de ez még nem volt.

A korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, a befogóktól mentett és gazdásított galambokkal további elhelyezési, etetési és munkaerő igény merül fel. Valamikor évi 2-300 madárról indultunk, mely mára évi 2-3000-re emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. Madármentő állomásainkon tavaly országszerte 91 helyen 8507 madár fordult meg. Együttműködő partnereink a Kecsekeméti Vadaspark, a Bükki Nemzeti Park egri mentőállomása és a Mályi Természetvédelmi Egyesület ingyenes ambuláns ellátásra, műtétekre heti 2-3 alkalommal hoznak madarakat évek óta egyre nagyobb számban, melyek jelentős része végleg itt marad. Az MME felszámolt fenékpusztai mentőállomásának madarainak jó részét, köztük a tartósan sérült gólyákat mi vettük át. Bár tavaly a bevételeink is növekedtek, de nem olyan mértékben, amennyivel az ezzel kapcsolatos kiadásaink. Ezzel együtt – ahogy már évek óta – ma is ugyanaz a helyzet, hogy a tervezett felújításokra, konkrétan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának ma már 12 milliós faanyag helyett 5 milliós téglaburkolatra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 500 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2,5 milliós, valamint a Látványkórház légtechnikájának 4,5 milliós költségére azóta sincs elég pénz, mert az ezekre számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Madármentő kisbuszunk 450 000 km-rel már két éve megadta magát, motor és futómű felújítására több milliós nagyságrendet jósol a szerelő, Újat venni nincs pénz, javítani sem, egy bontott alkatrészeket keresünk bele, talán másfél millióból kijön, Addig is dolgozóink saját járműveikkel mentik a madarakat. Új röpdék építésére, több tízmilliós költséggel, mely az állandó teltház miatt égetően szükséges lenne, nem is gondolhatunk. Ezért kérjük, hogy 1 %-os felajánlásukkal támogassák  alapítványunk munkáját és ezen keresztül az ég madarait! Hogy mire költjük, azt bemutatjuk a látványkórházban és a Madárparkban. Kérjük, látogassanak el hozzánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látványműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre a három fázisú röpdékben, ismerjék meg azokat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és saját kezükkel engedjék őket szabadon!

Tisztelettel és köszönettel:  Dr. Déri János