Szabolcsi mentőállomásunkról
˝Itt van az ősz, itt van újra. S szép, mint mindig, énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból. Szeretem? De szeretem.˝ Már csodálatos színekben pompázik a természet, amikor eme összefoglalómat írom. Éjszakázó helyükre behúzó darvak hangja szakítja meg elmélyülésemet, amelyet cseppet sem bánok.
Minden kétséget kizáróan ősz van. Nekünk ilyenkor már kevesebb sérült madárról érkezik bejelentés. Ám az elmúlt hónapok emlékei még olyan közeliek. Csak úgy, mint a szeptember eleji lehűlés és csapadék hatására bajba került fecskék mentése. A megszámlálhatatlan telefonhívás, amelyek legtöbbjénél csak meglepődött emberek várták meghallgatásunkat, esetleg szakmai segítségnyújtásunkat. Ámbár voltak szépszerivel olyan madarak, amelyek hozzánk kerültek, s néhány nap roborálás után elindultak e hosszú útra. Az idei nyár sem telt el kiesett, kirepülés közben megsérült gólyafiak nélkül. Segítségünkkel tucatnyi gólya nyerhette vissza szabadságát idén is, a Szabolcs vármegyei területről. Ősszel leginkább legyengült madarak kerülnek kézre, s ezáltal mentőállomásunkra is. De mentettünk nemrégiben galamb fiókákat is, valamint pici sünit, amely nem tudott volna elvonulni télire súlyát és kondícióját tekintve. Ebben az időszakban elkezdődnek őszi munkálataink a mentőállomásunkon, így például elhasználódott ketreceink javítása, esetenként selejtezése. Takarmánykészletünk feltöltése is megkezdődik támogatóink segítségével, amelyet ezúton is hálásan köszönünk mindőtöknek!
Nagygyőri Anna