Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A félreértések elkerülése érdekében itt most nem olyan esetekről lesz szó, hogy pl. bejelentés érkezik a Madárkórházba azzal, hogy Kiő vagyok az egerészölyv! Kérem, segítsenek, mert a párom nekirepült egy elektromos vezetéknek, teljesen magatehetetlen.

 A viccet félretéve, amennyiben figyelmesen járunk-kelünk, előbb utóbb mi magunk is találkozhatunk olyan állatokkal, melyek segítséget kérnek tőlünk, emberektől. Aki tart valamilyen háziállatot, az már eleve előnnyel indul, hiszen a gazdában (és családtagjaiban)kifejlődik egy érzék,mely megérteti vele azokat a viselkedési módokat, hangokat, amit az adott állat feléje közvetíteni próbál.

Ezek többnyire szokványos dolgok, melyek éhséget, szomjúságot, a simogatás iránti vágyat, játszó kedvet fejeznek ki. Minél szorosabb és közelebbi a kapcsolat egy adott állat és gazdája között, ez a skála egyre jobban kibővül. Ha a háziállat bizalommal van gazdája felé, akkor pl. balesetek esetén is hozzá fordul. Pl. toklász megy a kutya vagy macska fülébe, tüske a talpába. Egy alkalommal agár kutyánk furcsa torokhangokat adott ki, közben a fejét rázogatta, mancsával hadonászott. Végül nagyra tátott szájjal, segélykérően leült elém. Mivel azt hittem, hogy darazsat nyelt, benéztem a szájába. Láttam, hogy egy csirkecombcsont keresztbe fordult a torkában. Egy pillanat alatt mérlegelnem kellett a helyzetet: Ha mélyen benyúlok a szájába és közben összezárja, akkor kézsérülést szenvedhetek. Mivel mástól segítségre nem számíthattam, ezért hosszú ujjú ingem szárát a kézfejemre húzva egy határozott mozdulattal lenyúltam a torkába és a csontot kiemeltem. Kutyám igen közreműködő volt, tudta, hogy segíteni akarok neki, ezért állkapcsát a lehető legnagyobbra tátotta és a művelet alatt sem csukta be. Persze itt kölcsönös bizalom állt fenn, idegen kutya esetében nem mertem volna hasonlóképpen cselekedni.

 Macskák esetében is lehet hasonló bizalmi helyzet, pl. kullancs eltávolítása esetében. Ha az állat felfogja, hogy segíteni akarunk neki, akkor (viszonylag) jól tűri a műveletet. A csipesszel történő kivételkor ügyelni kell arra, hogy a kullancson kívül lehetőleg szőrszálakat ne fogjunk hozzá, mert azzal a kivétel okozta fájdalmat növeljük. A kullancs kivétele után én meg szoktam mutatni a vérszívót a macskának (kutyának) azzal a szándékkal, hogy bizonyosan tisztában legyen a művelet céljáról.

  Mi a helyzet idegen állatok esetében?

Kevés olyan ember lehet, akihez nem dörgölődzött még gazdátlan macska, vagy nem koldult tőle élelmet idegen kutya. Rengeteg macska és számos kutya szerezhetett magának hasonló módon új gazdát.

Vadon élő állatok segélykérése:

Itt különbséget lehet tenni az élelemkeresés és a valódi segélykérés között. Pl. télen a cinkék megjelenése is felfogható egyfajta segélykérésnek, (kiegészítő) élelem reményében húzódnak be a lakott területekre.

Persze akadnak rendkívüli segélykérések is!

A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években sokat jártam horgászni a Pest-megyében lévő Duna-Tisza csatornára. A környéken igen gazdag volt a madárvilág. Egy alkalommal szembe velem, a látóhatáron két pont tűnt fel. Szélsebesen, egyenesen felém közeledtek! Kb. 100 méterről már látszott, hogy két madár az, az elsőt a hátsó üldözi. Az üldözött engem meglátva, kétségbeesett hápogással közeledett oly módon, hogy felettem kb. 2 méterre repült el. Az üldöző egy héja volt, ami a csatorna fölé érve már a karmait meresztette áldozata felé, de odaérve és engem meglátva lábait visszahúzva más irányba kanyarodott. A tőkés gácsér így megmenekült.

  A gácsér manőverezése koránt sem lehetett véletlen!  Néhány évvel korábban, ugyanezen a helyszínen hasonló jelenet zajlott le. Két barátommal éppen a magunkkal hozott elemózsiát fogyasztottuk, amikor megismétlődött a fenti jelenet. Az üldöző szintén (ugyanaz?) héja volt, az üldözött ezúttal egy postagalamb. Se égen, se földön rajtunk kívül más nem tartózkodott a közelben, mégis az űzött galamb egyenesen minket vett célba. Úgy okoskodott, hogyha közvetlenül felettünk repül el, akkor üldözője visszahőköl, nem mer a közelünkbe jönni. Ki gondolná egy galambról, hogy ilyen taktikusan tud gondolkodni?  Terve eredményre vezetett, a héja karmai ezúttal is csak a levegőt markolhatták meg!

Szintén a fenti helyszínen, egy novemberi napon, a túlsó parton vadászat zajlott. A puskaropogások alatt csak azon a szakaszon, ahol tartózkodtunk, kb. 3-4 mezei nyúl ugrott a vízbe és úszott át az innenső partra, pedig itt jól láthatóan és hallhatóan, végig horgászok ültek. A menekülő nyulak különbséget tudtak tenni a rájuk veszélyes vadászok és a rájuk veszélytelen horgászok között!  Persze a fenti eseteknél a veszélyben lévő állatok csak kihasználták a teljesen passzív ember(ek) közelségét a megmenekülésük érdekében.

 Akadnak példák közvetlen segélykérésre is:

Tavaly, egy nyárvégi kora délutánon a feleségemmel a kertünkben üldögéltünk. Még hétágra sütött a nap, amikor a bokrok felől hirtelen csörtetés hallatszott. Egy alig öklömnyi, idei sün közeledett, egyenesen odajött a lábunk elé. Eltévedésről szó sem lehetett, mivel beszélgettünk, a hangunkat is jól hallhatta. Segélykérésének – sajnos – nyomós oka volt. Telis-tele volt kullancsokkal! A vérszívók jól láthatóan már régóta szívhatták a növendék állat vérét. Csipesszel számos példányukat eltávolítottam, de volt olyan, nagyra nőtt élősködő is, amely a sün egyik szemét választotta, abba fúrta be magát…Szomorú látvány volt, hogy a kis állatot már felénk vezető útján is döglegyek kísérték, melyek diagnózisukkal  nem tévednek. A továbbiakban csak annyit tudtam a süni érdekében tenni, hogy szúnyoghálót vontam köré, hogy utolsó óráiban legalább a külső vérszívók nyugton hagyják.    

  Szerencsére akadnak eredményesebb esetek is! Szintén a kertünkben, a nyáron, egy rozsdafarkú fordult hozzám felettébb nagy bizalommal. Szinte a fejemre repülve, ágról-ágra ugrálva, éktelen csettegéssel vezetett a kert végében lévő területre, ahol a fészke lehetett. A fal tövében a szomszédunk kandúrja heverészett, nyilván az zavarhatta őt. A macska távozása után madarunk elégedetten nézett utánam.  

  A fenti esetek bizonyítják, hogy az állatok sokkal jobban ismernek bennünket, mint mi őket. Ez sok esetben a megmenekülésüket jelentheti!

 Szentjóby István