Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Néma tavasz
A téli madáretetés egy olyan tevékenység, amit akkor is szívesen végeznek nagyon sokan, ha jól meg kell gondolni, a pénztárcában marad-e napraforgóra való is. A madarakról való gondoskodás sokak életének része, ezt tanítjuk a gyerekeinknek otthon, az iskolában, óvodában, a múzeumi, állatkerti foglalkozáson, ki hol találkozik ezzel, hogyan van lehetősége a bemutatására, az ismeretek átadására. Madarak nélkül néma maradna a tavasz. Ez fel sem ötlik az emberben egészen addig, amíg nem szembesül vele valahol. Néhány olyan országban, ahol a monokultúrás mezőgazdasági művelés az ökológiai egyensúly nagymértékű megbomlásához vezetett, szinte teljesen eltűntek a rovarok. A beporzók, amiknek a megmentésére globálisan indulnak kampányok: létesítsünk rovarhotelt, hagyjuk a gyomnövények, azaz vadvirágok egy részét virágozni, hogy éltető, élelmet adó növényeinket legyen, ami megtermékenyíti. Kiemelt figyelmet kapnak ebben a méhek, mert mézet tudomásom szerint más módon egyelőre nem tud az emberiség előállítani. Nélkülük is néma maradna a tavasz. Ugyancsak fogynak a madarak, számukra az élőhelyek eltűnése, megváltozása jelenti a legnagyobb kihívást. A napokban a mi kertünkben kisebb cinege csapatok csaptak ribilliót, de egy ismerősöm a pusztán már barázdabillegetőt is látott. Róluk jutott eszembe, mennyire üres lenne minden a tavaszi hangok nélkül, ami a rövid tél után már a nyakunkon van. Nálunk az eresz alatt verebek és fecskék is költenek. A gyerekek ébresztését hozzájuk lehet igazítani. Amikor megszólalnak, már hamarosan kelthetem a családot. Éppen ezért mindig furcsa a kirepülés, amikor csendesek maradnak a reggelek. A tavaszi zsivajt viszont minden évben gyorsan megszokjuk. A kutyánk idén lesz hároméves, ő is felfigyel rájuk, de szerencsére tőle még nem kellett madarat elvenni. Az utcán találtunk már a szomszédból kirepült fecskefiókát, bukdácsolva közlekedett. Dobozba tettük. Bevittük. Mégiscsak ott van a legjobb helye, ha már a fészek kidobta, a Madárkórházban.
Veres Hajnalka